Az Egyesült Államok 26 tagállama megtagadta a szír menekültek befogadását. Barack Husszein Obama amerikai elnök szerint pedig a turisták nagyobb kockázatot jelentenek a menekülteknél is. Jön a turista, és ki tudja, mi jár a fejében… Ennyit a szabadság hazájáról. A dél-európai országok lezárták határaikat és csak azokat engedik át, akik tényleg a háború elől menekülnek. Macedónia és Görögország határán bevándorolni szándékozók ezrei gyűlnek fel, akiket nem engednek tovább, ami egyre hevesebb tiltakozásokat vált ki. Ott tombolnak a novemberi fagyban és sárban félmeztelenül, mint a vademberek. Az Európai Unió fővárosában a hét elején nem közlekedett a metró, kiürültek az utcák, a gyerekek nem mehettek iskolába, és számos munkahely azt tanácsolta dolgozóinak, hogy maradjanak otthon. Németországban bombafenyegetés miatt elmaradt egy nemzetközi focimeccs. Európa ugyanis retteg egy újabb robbanástól, és senki sem tudja, hol és mikor lesz a következő…

Oswald Spengler fő művében, az A Nyugat alkonyában egy olyan történelemfilozófiát dolgozott ki, amely elveti az európai történet klasszikus időrendi felosztását, s helyette történelmi alapegységnek a kultúrát nevezi. Ebből nyolcat talál: a kínait, az indiait, a babilonit, az egyiptomit, a mexikóit, az antik, az arab és végül a nyugati kultúrát. Egy-egy kultúra hozzávetőleges időtartama ezer év, függetlenül attól, hogy mikor és milyen körülmények között alakult ki. A kultúrák későbbi, haldokló fázisát Spengler civilizációnak nevezi, amely elkerülhetetlenül elpusztul, hogy valahol egy új kultúra jelenjen meg a világban. Az általa fausztinak nevezett nyugati kultúra Spengler szerint a XIX. század végére a civilizáció halálos stádiumába került. Azóta eltelt száz év…

Lehet, hogy mi már nem is létezünk? A kérdés nem költői. A haláltánc, amit az Európai Unió az úgynevezett migráció, helyesebben népvándorlás kapcsán mutatott be, s mutat még ma is, könyörtelenül veti fel a kérdést: az a félmilliárd lakos, aki a világ egyik leggazdagabb és legpuhányabb civilizációjában él, a szó filozófiai értelmében milyen megszorítások mellett nevezhető létező entitásnak? Ha csak azt nézzük, hogy Magyarországnak milyen heves szabadságharcot kellett vívnia annak elfogadtatására, hogy a dolgokat és jelenségeket néven nevezzék mindenütt, s hogy e tökéletesen értelmetlen és veszedelmes eszmei küzdelem még ma sem ért véget, miközben a szóban forgó jelenség szinte mindenkit jeges rémülettel tölt el, akkor a kérdés föltevése jogos és indokolt. Létezik egyáltalán az Európai Unió? Vagy csak egy életképtelen halmazt látunk?

S ha már itt tartunk. Talán ejtsünk egy szót a nagyságrendekről. Kétségkívül fájdalmas, megrendítő és tragikusan látványos volt a párizsi merénylet. Nem kevésbé az a sokkal szerényebb médiatálalást nyerő orosz repülőgép tragédiája, ahol egyébként sokkal többen haltak meg. De még fájdalmasabb, még megrendítőbb és még tragikusabb a válaszcsapás következménye egy rettenetesen sokat szenvedett országban, ahol a fájdalom és a düh hullámai, ha majd elmúlnak az igazságosztó bombák robajlásai, az egekig fognak érni. És lesz újabb népvándorlási hullám, lesz merénylet és utána még nagyobb fájdalmak, megrendülések, és még többen fognak rettegni, mert Európa egy olyan beteg képét mutatja, aki ifjúkori képével vigasztalódván nem hajlandó a tükörbe nézni, ilyenformán hazugságokkal gyógyítja önmagát.