Ortega y Gasset spanyol filozófus 1929-ben jelentette meg fő művét, A tömegek lázadását, amelyben szörnyűséges jövőt jósolt meg Európának. Mivel a kultúrától függ mindaz, ami az emberiség történetét meghatározza, elsősorban a kultúra fejlődésének, avagy visszafejlődésének alakulását vizsgálta. Teóriája szerint a modern világ, vagyis az első nagy háború utáni korszak napjainkig az alantas tömegkultúrának van kiszolgáltatva. És nem tudott a tévéről! Ha az ősembertől vizsgáljuk ezt a folyamatot, könnyű megállapítani, hogy a különféle hiedelemvilágokból, vallásokból fejlődtek ki a kultúrák, azokból a (technikai) civilizációk, s végezetül a politikai ideológiák.

Ortega y Gasset úgy képzelte, hogy szemben áll egymással a rusnya tömegek és a kivételesen fejlett arisztokratikus, szellemi emberek kultúrája. Azt is megállapította, hogy az európai kultúra hanyatlik, s e hanyatlás vége Európa elpusztulása. Csak az mentheti meg a földrészt, ha az elsilányult, lerongyolódott tömegek szellemi megbénulásával szemben kialakul az új elit, s európai integrációval meg tudja fordítani a romlást kivirágzásra. Ez az elit létezik ugyan, de kiszorult a földrészt irányító politikai hatalomból. A vallásból eredő kultúrát elsilányította a nácizmus, a kommunizmus (ma szocializmus) és a liberalizmus eltorzított új változata. Ehhez csatlakoztak a zöldek és más pártbogyók, amelyek egymással is szemben állnak, de mint pötyörnyi erő, összefognak a (nép-nemzeti) konzervativizmus ellen, amely még erőlködik, hogy a klasszikus értelemben vett, értékcentrikus kultúrát – a keresztény európai szellemet – képviselje, őrizve, gazdagítsa a múlt értékeit. A sokszínű ellentábor vallásellenes, keresztényellenes (az európai alkotmányból kiiktatták a keresztény gyökereket), amitől labilissá vált az erkölcsre épülő európai értékrend. Épeszű ember tudja, hogy Krisztus tanítása, a mindenek fölött álló szeretet csak az emberiség kihalása után valósulhat meg, de ez az egyetlen eszmény, elérendő cél, amire törekednie kellene minden vezető mozgalomnak.

A kereszténység egyfelől az Isten, másfelől a természet törvényeire épül. Nem véletlen, hogy az 1200-as évek táján a morálisan megromlott világra Assisi Szent Ferenc küldetett, hogy megújítsa a kereszténységet. Egyfelől visszatért az őskeresztények egyszerű, önmegtartóztató, diogéneszi, minden cifrantyút megvető életformájához, másfelől visszatért a természethez, annak Isten teremtette szépségéhez. A művészetben a hit és a szépség éppenséggel Assisi Szent Ferenc föllépése idejében azonosult. Napjainkban viszont évtizedek óta Európa, a rút, kegyetlen, zavaros kitalálmányokat nevezi művészetnek.

A harminc évvel ezelőtt – a szovjet barakkrendszerből megcsodált Európáról kiderült, hogy mára talmi délibáb, a buggyant agyú USA gyermeteg játékszere. A liberálisok üres kobakú papagájok, a szocik meg tercelnek nekik. Az európai országokban (német, holland, dán, svéd, belga) a szellemi leépültek, szajkózó hülyöncök öngyilkosságig fajuló rémuralma dühöng. Őrület. Elvesztették valóságérzéküket. Egy ismeretlen, irányíthatatlan, kiszámíthatatlan hurrikánszerűen áramló idegen kultúrát, életszokást hömpölyögtetők nem tudjuk kiket ajnároznak. Az erkölcseiben megroppantott európai őslakossággal szemben előnyben részesítik az idegen, pimaszkodó, mindent akaró, arctalan tömeget. Egyedül a szovjet rémuralomból megszabadult közép-európai népek, a visegrádi négyek ismerik föl a nemzet halálveszélyét. S az egyetlen európai politikust, Orbán Viktort akadályozzák a kontinens megmentésében. Sztereotípiákat szajkóznak, fasisztáznak, drótkerítéseznek, és nem ismerik föl, hogy új Auschwitzeket készítenek elő.