Evolúció

Nyertünk-e csatát a dinók ellen? Ezen töprengtem a villamoson. Tudom, kicsit fura dolog a tömegben effélén tépelődni, mikor inkább azon kéne, hogyan szorítsd magadhoz a táskád, hogy el ne lopják, vagy hova ne ülj, mert beszennyezte egy oda korábban már leülő egyenlő jogú, de én ezen töprengtem.

Sokkal több madár vadászik emlősre ma is, mint fordítva. A meteor felszámolta ugyan a nagy testű dinoszauruszokat, és az emlősök egy kis levegőhöz jutottak, de a dinók betöltötték az üres tereket, és felmentek a levegőbe. S ott ma is ők az urak. Lent a macska elkap pár fiókát, de a repülő dinók tömegével zsákmányolják az emlősöket.

Ezért mondják mindig a biológusok, hogy az evolúció nem feltétlenül jelent fejlődést. Az evolúció az elsősorban alkalmazkodás. Ez néha specializációt jelent, néha egyszerűsödést. Lásd barlangi állatok. Visszafejlődik a szemük.

Körülnézek a járaton. Suttyó itt mindenki. Addig volt polgári a tömeg, amíg kirúgtak a munkahelyről vagy kinéztek a társaságból, ha nem voltál az. De a polgársággal ma már nem jár együtt a magasabb életszínvonal. A pénz beszél. Az erőforrás.

Bárki lehet ma jómódú, nem kell ehhez sokáig képezned magad és kulturáltan viselkedned. Egyszerűen evolúciós szempontból nem „éri meg” polgárnak lenni. Ahogy sok gyereket csinálni sem „éri meg”. Az emberek azt csinálják, amiből pénz van, a műveltségből, a finom viselkedésből meg a tiszteletből nincs. Ahogy a tehetségből sem. Brutális, de így van.

Mindenki megy a haszon és a kisebb ellenállás felé. Valahol ez is evolúciós dolog. Bár ez lehet, nem tökéletes analógia. De valahol mégis. Ha úgy vesszük, visszafejlődött a bálna lába. Nem kell neki.

Tehát nem csak a dinók ellen nem nyertünk végső csatát, hanem a fejletlenség ellen sem. Ott a bálna csontváza. Nézzük meg hátul azt a kis lebegő csontrészletet, ami nem kapcsolódik a gerinchez. Az a hátsó végtag. Már nem is látszik, nem lóg ki az állatból, belül van. De még ott van. A múlt lenyomata. Ahogy a suttyó vállalkozón a nyakkendő.