Fehér a szeretet

Két hír, hogy ne csak azt tudjuk, hol élünk, hanem azt is, hogy miért.

Az első: Ferenc pápa, elfogadva az állami és egyházi hatóságok meghívását, apostoli látogatást tesz Magyarországon április 28. és 30. között, meglátogatva Budapest városát, tette közzé a Magyarországi Apostoli Nunciatúra.

A második hír: Paul Robin Krugman Nobel-díjas amerikai közgazdász cikket tett közzé az El Paísban arról, hogy jaj, jaj, nagy a baj, kultusza van Vlagyimir Putyinnak az amerikai konzervatívok között.

De még ennél is nagyobb a baj, mert nem Putyin az egyetlen külföldi autokrata, akit az amerikai jobboldal kedvel, ott van Orbán Viktor is. Krugman aggódva állapítja meg, hogy a konzervatívok Orbán iránti rajongása érthető céljaik ismeretében. Ugyanis ha valaki azt szeretné, hogy országa a „fehér nacionalizmus” és a „társadalmi antiliberalizmus” bástyájává váljon, akkor Orbán Magyarországa mutatja a példát.

Micsoda rémes hétvégéje lehetett az éppen 70. születésnapját ünneplő amerikai közgazdásznak! Az embernek földereng a fekete bőrű Damon Youngnak, a The New York Times publicistájának írása a Root.com portálon, ahol keresetlen őszinteséggel pusztító járványnak nevezte a fehér létet éppen két évvel ezelőtt. A cikket a Magyar Nemzet idézte föl a napokban azzal, hogy az elmúlt 24 hónapban valahogy nem sikerült ezt a gyűlölködő megszólalást Nyugaton kommentálni, pedig elég durva volt: „A fehér lét közegészségügyi kockázat. Megrövidíti az élettartamot, szennyezi a levegőt, felborítja az egyensúlyt, elpusztítja az erdőket, elolvasztja a jégsapkákat, háborúkat robbant ki, és megfertőzi a tudatot” – állította ez a Young.

Ha itt abbahagyja, talán nem is foglalkoznánk vele, de sajnos folytatta: a „fehér felsőbbség” vírusa a többi kórokozóhoz hasonlóan csak akkor fog kipusztulni, ha már egyáltalán nem marad olyan test, amelyik fertőzni képes. Ami azt jelenti, hogy az egyedüli mód a megállítására az, hogy lokalizáljuk, elkülönítjük és megöljük. Így, ahogy írom: „megöljük”. Mármint ők ölnek meg minket. Mert fehérek vagyunk.

Köszönjük szépen. Miközben a magyar kormány – egyedüliként az Európai Unióban – szívósan kitart azon álláspontja mellett, hogy a békének nincs alternatívája, vagyis a háború tüzét sem puskával, sem ágyúval, sem Leopard tankkal nem lehet eloltani, és ezen törekvését elismerve jelentette be a keresztény világ feje, hogy szeretne április végén hozzánk látogatni, aközben egy mértékadó amerikai közgazdász Magyarországot fehér nacionalizmussal és antiliberalizmussal vádolja meg.

Jó, kinyílt a bicska a zsebben. Tegyük szépen félre. Beszélgessünk higgadtan. A nacionalizmus esetünkben azt jelenti, hogy szeretnénk a hazánkban a magunk értékrendje szerint, a magunk döntéseit követve, szabadon élni. Ezt az életfelfogást mi inkább hazaszeretetnek, latinosan patriotizmusnak nevezzük, de tudjuk, hogy a nyugati világ inkább nacionalizmusnak hívja, és utálja. Oké. De mi az, hogy fehér nacionalizmus? Mégis, milyennek kéne lennie? Európában és Magyarországon évszázadok, sőt évezredek óta fehér bőrű emberek élnek. Ezeket nevezzük európai embereknek. Bár látjuk, hogy Nyugat-Európában egyre romlik a helyzet, egyelőre még errefelé akár jó, akár rossz jelenségről beszélünk, az alapvetően fehér.

Fehérek a szentek, és fehérek a bűnözők. Fehér a háború, és fehér a béke. Fehér az áldás, fehér a szeretet – és ebbe mindenféle színű ember belefér – fehér a szeretet… és az is marad.