„A szerencsés emberek sosem javulnak meg.” (Rochefoncauld)

Zuglót nyugodtan nevezhetjük a feltörekvő, a kapaszkodó és a gazdagodó Gyurcsány eddig titokban maradt első fővárosi fészkének, hiszen akárhol is lakott, a bejelentett lakása a XIV., Jurisics Miklós utca 9. volt. Ebben az időben, vagyis 1992-től Kiss Péter, Szilvásy György, Csepi Lajos, Gyurcsány Ferenc és társaik kiporciózzák az Úttörő és Ezermester bolthálózatot, Horn Gyula hatalomra kerülése után pedig többségi tulajdont szerez a Magyaróvári Timföldgyárban, meg a Perfekt Rt.-ben. Gyurcsány egykoron legjobb barátja, aki ügyvédként alkalmi munkákat vállalt cégalapításaiban, úgy emlékezett, hogy évekkel a harmadik házassága előtt megjelent az irodájában Apró Piroska és lánya, Dobrev Klára. Azt is elmondta Cs.-nek még 1993-ban, hogy egy évig munka nélkül volt, amikor a Demiszt otthagyta, de jól sáfárkodott az idejével, mert Angliában tanulta az angolt, és már van százmilliója Medgyessy Péter mellett, aki mielőtt Horn Gyula tanácsadója lett volna, Gyurcsánnyal is „dolgozott”.

Futott a szekér. Olyannyira futott, és olyannyira felpörgette Gyurcsány magánéletét, hogy 1994-ben a III. kerület Táborhegyi lejtő 9/a-ban vásárolt ingatlanára építési engedélymódosítást adott be. Nem csoda, hiszen 1992-ben, akárcsak a Táborhegyi lépcsőtől néhány száz méterre építkező Horn Gyula, Gyurcsány Ferenc is építési engedéllyel bíró tervdokumentációval együtt vásárolta meg a 16689/3. helyrajzi számú telket. Vajon miért? Aki telket vesz, az nem az előző tulajdonosa által elképzelt házban óhajt lakni. Úgy tűnik, Horn és Gyurcsány kivételek. Könyvemben a Horn-villa hátteréről írtam, lehet, hogy Gyurcsány hasonlóan előnyös feltételekkel kaparintotta meg a Táborhegyi lejtő 9/a-t? Az építkezés gyorsasága gyanús, hiszen a több mint 250 négyzetméteres épület nyolc hónap alatt készült el, ami rekordidőnek számít. Gyurcsány tudta, hogy ami épül, az neki nem felel meg, mégis tűrte és finanszírozta(?), majd kisvártatva Farkas Mária vezető tervezővel módosítást nyújtott be arra, amit addig „állítólag” ő épített.

Ebben kifejti, hogy noha megvette az előző tulajdonos „elképzeléseit”, de azok nem egyeznek a sajátjával, inkább átalakít. Az átalakítás összetett programot fog kielégíteni: „fiatal házaspár elhelyezését két óvodáskorú kisfiúval (ezek lehetnek Gyurcsányék) és egy velük élő kamaszkorú kislánnyal (nem tudni, kicsoda), valamint önálló lakrész a szintén velük élő nagymamának és dédmamának (ők a feleség, Edina rokonai lehettek)”. A módosításban szerepel még független dolgozószoba, télikert, vendégfogadásra alkalmas étkező, nappali, terasz, kettős garázs és konditerem szaunával.

A nagyívű átalakítási terv beadását követően Farkas Mária ismét a tervezőasztalhoz kényszerült, és megszületett az 1994. május 6-i módosítás, amelyben Gyurcsány közli: „Időközben az itt lakni kívánó család létszáma és összetétele nagymértékben megváltozott. Ma csak a tulajdonos házaspár és a két kisgyermek igényeit kell biztosítani.” Edina orvos édesanyja gyilkosság áldozata lett, a dédmama valószínűleg meghalt, a kamasz kislány sorsáról nem tudni. A létszámcsökkenés lehetővé tette, hogy az étkezőből hatalmas dolgozószoba, míg a feleslegessé vált lakrészből nagyobb nappali legyen. Ehhez válaszfalakat, fürdőt és WC-t kellett bontani, de sebaj.

A módosításban 1994-ben szerepelt még egy mondat: „plusz gyermekszoba kialakítása egy esetleges harmadik gyermek számára”. 1994-ben Gyurcsány azt mesélte egykori legjobb barátjának, Csigi Zsoltnak egy baráti összejövetelen, a tizenötödik érettségi találkozón Pápán, hogy elválik Edinától, otthagyja az aszszonyt, a gyereket és harmadszor is megnősül. Ahhoz pedig nem gyerekszoba kell, legalábbis nem a Táborhegyi lejtő 9/a-ban. Gyurcsány nemcsak gyáva, de hazudós is.

Pedig pompás portára „talált” Óbudán. A Bécsi úttól tán 200 méterre fent a hegyen hamisítatlan romantika és remek kilátás fogad. Irigylésre méltó környezet, de hiába, a szerelem mindent legyőz, különben a Rózsadomb sincs messze innen. Gyurcsány egykori szomszédja már eltelhetett a látvánnyal, mert Népszabadságba réved. Újságolvasás közben félszemmel tart három ugra-bugráló gyereket, meg egy, a kertben babráló asszonyságot. A gyengébb nem képviselőjével kezdem, talán mert a Népszabadság taszít.

– Igen, ebben laktak – mutat a kerítésen túlra a szomszéd telken álló hatalmas épületre, amely az utcáról alig látható. – A felesége, a második, most is a szomszédunk, csak nem balról, hanem jobbról…

Erre a férfi idegesen összecsapja a Népszabadságot, és közli, a feleség sem lakik már itt. Miért mondasz ilyet? – kérdi az asszony -, hát itt lakik. Ezen úgy összekapnak, hogy búcsú nélkül hagynak a kapuban. Egyedül lépcsőzök tovább a hegyen, hátha belebotlok valakibe, aki közlékenyebb a Népszabadságosnál. Gyurcsányék egykori házát rácsos, fehérre festett kerítéssel zárták el a külvilág elől. A kaputól jóval beljebb lévő szürke díszkővel és piros műemlékcseréppel díszített teraszos épülethez hosszú lépcsősor vezet. Baloldalt a szűk, de festői szépségű Toronya utca határolja a portát vízelvezető árokkal és angolkertes bujasággal. Eszembe jut az egyik közeli villanyoszlopra ragasztott hirdetés szövege: „Eladó madárcsicsergős környezetben 80 négyzetméteres lakás 29,9 millió forintért”. Szinte hallom a madárcsicsergést, meg a bankók zizegését. Mi kell még?

Megindulok visszafelé a Zúzmara utca irányába. Elegáns, középkorú hölgy érkezik, kérdezem, de válasz helyett fintorog és legyint. A Tábori lejtő 9/a számú, szemmel láthatóan felújított, de üres házzal szemközti telekről hatalmas pofájú harci kutya támad. Ha nem lenne kerítés, felfalna. Álmos képű hölgy jön elő, kérdi, kit keresek. Mikor mondom, sarkon fordul, otthagy. Két épülettel távolabbról idős férfi figyel, mikor felé fordulok, int, menjek közelebb.

– Itt mindenki hallgat és fél – tessékel maga elé a házajtóban. – Mi a belvárosból költöztünk ide, mert meghalt a keresztmama, ő volt a tulajdonos, de mondhatom, a bérházban jobban beszélgetnek egymással az emberek, mint errefelé. Kér kávét, most főzte az asszony, de vigyázzon, mindig teleönti cukorral. No, hát a Gyurcsány. Emlékszem rá, hiszen gyakran találkoztunk, ha akartam, ha nem. Mindenki csak úgy beszélt róla, az a nyurga bankár… Tulajdonképpen melyik Gyurcsány-féle házat keresi, mert tudtommal itt a Táborhegyi lejtőn száz méteren belül talál hármat is. Illetve most már csak kettőt, mert egyet eladtak, a legnagyobbat.

Nézzük a tényeket! Gyurcsány még zuglói lakosként 1997-ben megveszi a Táborhegyi lejtő 9/a ingatlant az előző tulajdonos műszaki tervdokumentációjával együtt. Már ez az ügylet is gyanús, hiszen a műszaki tervekben szereplő fényképfelvételek nem 1992 után, hanem 1991. április 16-án készültek, hála az időkijelzős fényképezőgépeknek. Kérdés, miért kell megvenni 1992-ben a dokumentációt, ha 1991-ben a fotók szerint már állt a ház? Ki építette azt az épületet, amelyre Gyurcsány 1994-ben kétszer is módosítási terveket nyújtott be a III. kerületi önkormányzathoz? Hogyan volt lehetséges a módosítások végrehajtása, ha Gyurcsány 1997-ben már el is adta a Táborhegyi lejtő 9/a-t új tulajdonosának, Rilkó Károlynak?… És mit keresett Gyurcsány 2000. november 22-én azon a bejáráson, amelyet a Táborhegyi lejtő 9/a-ban folytatott le az illetékes hatóság, amelyet akkor már három esztendeje Rilkó Károly tulajdonolt? Egyébként az erről készült jegyzőkönyvben Gyurcsány Ferenc szerepel i betűvel, és ezt a jegyzőkönyvet Gyurcsány minden további nélkül aláírta.

Arról sem tudnak, a környék néhány beszédesebb lakóján kívül talán még az illetékes hivatalokban sem, hogy Gyurcsány állítólag megvette a Táborhegyi lejtő 4. számú ingatlant is a 16 680/4. helyrajzi számú telek mellett, amelyet már ő hozatott rendbe azzal a céllal, hogy oda költözteti az anyósát. A ház évekig üresen állt, majd tulajdonosváltás történt, de az ingatlan, legalábbis a nyilvántartás szerint, a mai napig Gyurcsány Ferenc második feleségének, Bognár Edinának a nevén van. Bognár Edina viszont nem lakik ott, mert Bognár Edina és két fiú gyermeke a 9/a, és a 4-es között, a Táborhegyi lejtő 7/a számú, ezek szerint a harmadik Gyurcsány-féle házban lakik.

Megerősíti ezt a tényt a 7/a kapujára csavarozott apró névtábla „Bognár-Gyurcsány” felirata, és a volt feleség kapubejárat mögött parkoló szürke, Ford típusú személykocsija. Egyébként a csonka család jelenlegi otthona az egyik legrégebbi épület a környéken. Stílusa, a szürke palatető, a zöldre festett és üvegezett hatalmas előterasz, a jó kilátás alkalmassá tették annak idején vadászháznak. Később, az államosítások után a Vázsonyi család lakott benne. A szülők a közeli téglagyárban dolgoztak.

Torokszorító volt, amikor 2005 őszén a miniszterelnök a pápai lakótelepen élő özvegy édesanyjáról beszélt, aki három műszakban rengeteget dolgozott a textilgyárban, most mégis a gázórát figyeli, vajon mennyit kell fizetni a fűtésért havonta. Gyanítom, a Táborhegyi lejtőn birtokolt Gyurcsány-féle házak bármelyikének az árából évekig gondtalanul szaunázhatna fázós édesanyja a fél pápai lakóteleppel együtt.

Ha elvonatkoztatunk Gyurcsány Ferenc személyétől – ennek szükségét egyre többször, egyre többen érezzük -, csupán az adatok tükrében a következő megállapításra jutunk. A miniszterelnök éves bruttó jövedelme 2003-ban meghaladta a 81,5 millió forintot, ennek döntő többségét, összesen 72 milliót az Altus Rt. osztaléka tette ki. 2004-ben leadott vagyonnyilatkozata szerint a nevén, írd és mondd, nincsen semmilyen ingatlan, csak az 1970-es évek elején kiutalt pápai Kádár-kaptár, amelyben jelenleg az édesanyja lakik, a Vajda Péter 9-es számú blokkházban. Gyurcsánynak tehát nincsen semmije, éppen csak annyija, amennyivel Pápáról a tanárképzőbe jelentkezett 1979-ben. Azóta Pécsen kétszer, Budapesten pedig egyszer befogadott és megtűrt férj csupán, aki két gyermek után tovább szokott állni. Jelenleg egy II. kerületi lakásban él, amely Dobrev Klára nevén van. Gyurcsánynak nincsen autója, motorcsónakja, motorbiciklije, talán kerékpárja sincsen, csakúgy, mint műalkotásai sincsenek – ezen nem csodálkozom -, de remélem, édesanyja munkakönyve mellett már akad néhány más tartalmú könyv is a konyhakredencén. Elképzelem Gyurcsányt, amint a Szemlőhegy utcában vágja a füvet és locsolja a virágot Apró Piroska kertészeként, így járulva hozzá az Apró-villa magas rezsijéhez. (Ebben is hasonlítana mecénására, Medgyessy Péterre, akiről azt írta a tartótisztje még besúgó korában, hogy „környezetével beszélget, és szereti a virágokat gondozni, locsolni”.) n

Franka Tibor: Szegfűk a Rózsadombon c. könyv 14. fejezete, 119-124. oldal