Felkent Pali papa elhívására készen áll a szent család
Jézus születése napján – az időzítés csodával ér föl – a takargató fátyol annyira megunta, hogy idegesen fellibbent a földi világot megrengető titokról: a Peti elhívást kapott!
Ráadásul nem most és nem a Galileai tó partján, két halászháló kivetése között, hanem akár Teréz anya Tiranában vagy a tót pásztorfiú Szentkúton (Mátraverebély), egészen közel és egészen kicsiny korában. Az elhívás profán díszletű háttérben a sváb dédszülőktől, négykerekű Skodaszarvason hazafelé tartván sejlett fel először az alig négyesztendős Petike agyában, miközben a Skodaszarvas ablakából az útszéli karácsonyfákat leltározta fel, mert számtanból jobb volt, mint felnőttnek retorikából.
De erre a földi világot megrengető titokra, a Péter elhívására, mégis várni kellett, egészen mostanáig. Hogy miért? Mert titok volt, és kész! A Mester és tanítványa közti rejtett kémia. Vagy egyszerűen nem jutott Peti eszébe, csak az idén, miután Szenteste a fiaira, háromból kettőre nézve, hirtelen meghallotta Jogerős Pali nagypapája, röviden a Mester, négyévesen hozzá intézett szavait.
Erre meg úgy kerülhetett sor, hogy miután a sváb dédiktől hazaértek és a Skodaszánkóból kikászálódva beegyensúlyoztak budai halásztanyájukba, a négyesztendős Petike a tanítványok jól értesültségének birtokában megkérdezte a halászhálók takarásából a Palit, a Felkentet, aki éppen a Galileai tóból zsákmányolt halakat hessegette maga körül a nappaliban, hogy akkor ő rendőr legyen vagy orvos.
A Mester, akárcsak (vér)bírótársai a Tucsek, a Jahner-Bakos vagy a Major Géza (a Tamás testvére), az 1956-os forradalom utáni esztendőkben, nem jött zavarba, hiszen akkor is úgy osztogatták az ítéleteket, mint szendvicsember a szórólapot, és azt válaszolta a korához képest retinabántóan felvilágosult unokájának: „Peti, a legfontosabb, hogy menj végig a számodra kijelölt úton.” Ezzel karácsonyfatalpba is üttetett az elhívás.
És a korahű feljegyzésekre támaszkodva, negyven évvel később, azaz most értek be ezek a szavak, amikor Péter a vele szóba álló két fiára nézett és határozottan úgy érezte, készen áll és végigmegy a kijelölt úton, a gyerekei és minden magyar miatt – tippelve ezzel a nagy tavaszi derbi befutójára is.
Istenem, mennyit bír el a te szent eged?
Hej, ha a felkent Pali papa elhívásáról Peti szülei is időben tudhattak volna, ez a titkokkal járó káló (veszteség), akkor bíró anyukája minden bizonnyal hivatásos Szőlő utcai Szűz Máriának áll, az ügyvéd apukája pedig minimum ács-asztalosnak, mint ex menye. Mostanra csak a független ellenzéki bírók földalatti mozgalma maradt nekik.
De mindegy is, mert
a szent család készen áll végigmenni, minden magyarok miatt, a Peti kijelölt útján. Tényleg annyira nemes és felemelő, amit csinálnak, hogy még a vizek is összehúzódnak saruik alatt, nehogy átnedvesedjenek, mint a Peti gatyája lent a Duna-parton.
Azé a Petié, aki állítólag hároméves koráig csak makogott, mégis határozott jövőképpel állt Felkent Pali nagypapa elé, hogy akkor rendőr legyen vagy orvos, ami azért is necces, mert normális kisgyerek úgy utálja a szurival hadonászó orvost, mint éjszakai bátor a pénzes postást. Felnőtt fejjel persze minden más, közte még az ugatás is, csakúgy, mint a karácsonyfa előtt, maradék gyerekeivel összeollózott fotóról övéire mosolygó messiás-inas infantilis volumene. Hamis meséket hazug emberek találnak ki!
Csomagoljunk hát nekik az útra hamuban sült kötvényt, vízbe áztatott nadrágszíjat, kék Dunában megakasztott telefont, váltás magasított talpú tornacipőt, Perwollal mosott nadrágot, némi dobozos sört, tekercs WC-papírt, meg egy konyhakést miheztartás végett. Aztán menjen Isten hírével a Magyar-féle szent család a dombokon át, az üveghegyen túl, ahol a kurtafarkú malac túr, és még azon is túl, az idők végezetéig.
A kijelölt útra pedig ássunk le egy visszafordulni tilos táblát. Menjünk biztosra.
