Finghősök

O tempora, o mores! Micsoda idők, micsoda erkölcsök!

Eme fölkiáltást Cicero használta három remek beszédében is. De én ezt jelen esetben így alakítanám át: Micsoda idők, micsoda jelszavak. Sőt, hogy tovább vigyük a szájbarágásig, micsoda idők és micsoda transzparensek.

Mert a transzparenseknek jelentőségük van. Igenis megmutatják az időket. Jellemzőek rájuk. Mert ugyebár mit írnak rá a táblákra? Jelszavakat.

Erkölcsösebb korokban az emberek nem mászkáltak transzparensekkel. A világot sem akarták megjobbítani, ideológiákat nem csempésztek a sétatérre vagy a hidakra, az ilyen jellegű táblák, mint „Sör-Bor”, meg „Vegyesbolt”, illetve „Fogadó a sánta bölömbikához”nem számítanak transzparensnek. A körmeneteken sem igen vittek táblákat, és a szent jobb cipelése sem számítható be a transzparenstörténeti összefoglalókba.

Ha beütjük a keresőbe a témakört, az első, ami a régi időkből találatként felmerül, az a „Károlyi Mihályt a köztársaság elnökévé!”, s akár dünnyöghetjük is, na, ez is jól kezdődik. Aztán a progresszió előretörésével a táblák szaporodnak. Hol egy „Éljen Május 1”, hol egy „Munkásököl vasököl, oda sújt, ahova köll”, hol egy „Kill the Boer”, bár az már messze van, lent Dél-Afrikában, de haladónak haladó, lévén erőszakkal fenyegetni csak a fehér keresztény embereket lehet. Sőt, vannak annyira haladók, akik szerint ezt egyenesen kell.

Aztán – ahogy nőtt a progresszió – úgy kerültek elő a „Miattatok nem a szakdogámat írom”, a „G.ci csökkentést”, meg a „Diktátor helyett vibrátort”, de most, az elmúlt napokban szintet lépett a honi transzparensgyártás, és ámuló szemünk előtt feltűnt egy ősz ellenzéki anyóka, ki büszkén hirdette, s tárta a világ elé „tábláját”, melyen csak ennyi állott: „FING”.

És még azt mondják, nincsenek már hősök.

Azt hiszem, nemcsak a Tisza árad, hanem a szókincs, a színvonal és a műveltség is. Erre már tényleg nem lehet mit mondani.

Láttam egy interjút Fing nénivel, ki a tettét azzal indokolta, hogy ezt a köztársasági elnök mondotta. Az interjúvoló sem javította ki, hogy őrá mondta ezt Tóta W. Árpád, nem a köztársasági elnök kezdte el használni, ő csak megismételte a jelzőt, amit rá alkalmaztak.

Emlékszem, amikor Bősz Anett a női termékenységgel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy ellés, és én az ő szófordulatát alkalmaztam egy vele kapcsolatos írásban, és utána egy hétig voltam közellenség. És senkinek nem ment át, hogy nem én mondtam, én csak idéztem. Mert korunkban már idézni is életveszélyes.

O tempora, o mores!

Akkor inkább áll szívünkhöz közel a Ramones együttes transzparense, amit 1977-ben tartottak fel, s rajta ez a szöveg: „Gabba Gabba Hey!”. Aminek semmi értelme, de ez benne a jó, legalább nem ártalmas.