A Magyar Szocialista Párt (MSZP) kormányzása a nagytőkével összefonódott nagybirtoknak kedvezett. Az állami földeken csupán hatszázan osztozkodtak: zömében a hozzájuk dörgölődző zöldbárók vagyona gyarapodott. A második és a harmadik Orbán-kormány azonban a kisgazdáknak és az agrárközéposztálynak juttatta a mamutbirtokosok által használt területeket. Így 2010-től 2015-ig mintegy 7500 földműves kapott életlehetőséget a nemzeti kabinettől. A balliberálisok pártjai és lapjai folytatják Gyurcsány Ferenc őszödizmusát: hazudnak reggel, éjjel meg este.

Ennek jegyében az MSZP 2015. május 5-én a politikai abszurd humor kategóriájába tartozó közleményt adott ki. A Harangozó Gábor által jegyzett szöveg szerint műkörmösök kapnak földeket, nemcsak gazdák. Egy olyan aranykalászos gazdát műkörmösöztek le a szocialisták újra, akinek az MSZP idején esélye sem volt állami földhaszonbérletet kapni. A szocialista birtokpolitika elszenvedőjeként nem tudott megélni saját hivatásából, ezért végezte el a műkörmöstanfolyamot. A közleményt jegyző MSZP-s parlamenti képviselő kollégája, Gőgös Zoltán egy televíziós műsorban el is ismerte e tényeket. Vagy nem tudják, mit mond a másik, vagy a kollektív amnéziára hajaznak. De lássuk szó szerint ezt a szöveget: „Orbánéknak bukásuk után felelniük kell a döntéseikért, mert az MSZP azonnal kivizsgálja a jelenlegi földpályázatokat, újraírja a földtörvényt és visszaadja a jogtalanul elvett földeket a helyben lakó gazdáknak. Üvegszerű pályázati rendszert hozunk létre, amelyben nyilvános és összehasonlítható mind a nyertes, mind pedig a vesztes pályázatok szövege, részletes értékelése, ezeket az információkat automatikusan közzétesszük, azokat a pályázatokat pedig, amelyek nem felelnek meg ezeknek a teljes nyilvánosságot szolgáló feltételeknek, azonnal érvénytelenítjük.”

Értelmezzük a mondatokat. A szocialisták „helyben lakó gazdák” alatt azokat a nagybirtokosokat értik, akik hatalmas területeket kaptak használatba az államtól. A földjeiket vesztett sok-sok Döbrögié lenne tehát a terep újra, a kisgazdákat pedig megfosztanák parcelláiktól. Hiszen az ő idejük alatt csak hatszáz szerencsés szánthatott nemzeti tulajdonú területeken. Újraírják a földtörvényt, fenyeget a közlemény. Nyilván zavarja a nagybirtokpárti baloldalt, hogy ez a jogszabály 2500-ról 1200 hektárra csökkentette a birtokmaximumot. Naná, hogy eltörölnék a családi vállalkozások lehetőségeit gyarapító rendelkezést. De menjünk tovább. Üvegszerű pályázati rendszert helyeznek kilátásba. Ők, akik 2002-től 2010-ig valóban haveri alapon osztogatták a birtoktesteket, hiszen pályázati rendszert sem működtettek. Rossz vicc, hogy a földmutyizók földmutyizózzák a jobboldali kormányt. A hozzájuk közelálló média sem tétlenkedik.

A pártállamból megörökölt napilap fő anyagként közölt cikket Ütik-vágják a zöldbárókat címmel. A Népszabadság 2015. május 4-i számának címlapján riogatta olvasóit: a szakemberek attól tartanak, hogy a nagybirtokok elleni kormányzati harc már nemcsak vízió, hanem meg is indult. A baloldali napilap idézi Orbán Viktort is: „A mezőgazdaság nyolcvan százalékának kisgazda alapokon kell állnia.” A Népszabadság szerint ezzel az a baj, hogy a kis- és középvállalkozások nem tőkeerősek, magyarán nem versenyképesek. Számos példával lehetne cáfolni ezt, elég, ha csak a kisgazdaságokra épülő lengyel agráriumra gondolunk. Exportra termelnek, olcsó, tehát igenis versenyképes árucikkeikkel megnehezítve a régió gazdáinak dolgát.

Matolcsy Mátyás (1905–1953) a népi-nemzeti mozgalom agrárközgazdásza volt. Az új földreform munkaterve című művében ezt írta: „a mezőgazdasági termelés fejlesztése a nemzet érdekeivel egybehangzóan csak úgy érhető el, ha a mezőgazdasági lakosság jelenleg kihasználatlan munkaképessége a kisgazdaságok belterjesebb gazdálkodásában értékké realizálódik. Mezőgazdasági termelésünk fokozásának és azzal összefüggésben a jövedelemeloszlás egyenletesebbé tételének leghatásosabb módja a mezőgazdasági termelés jelen struktúrájának megváltoztatása. Vagyis a mezőgazdasági nagy üzemekből több munkaalkalmat biztosító kis gazdaságokat kell létesíteni.”

Az ellenzéki sajtó pergőtűz alá vette a mába átültetett agrárpolitikai programot és annak felelősét is. A Magyar Narancs 2015. május 7-én közölt lejárató „villámportrét” Fazekas Sándor földművelésügyi miniszterről. Klasszikus karaktergyilkosságra vállalkozott az urbánus flaszterértelmiség hetilapja. „Fele se igaz” üzemmódban. Azt írják: a szakmában egyre kevésbé veszik komolyan őt és hivatalát, megtekintésügyi miniszternek nevezik, vidéki útjai miatt. Mosolyfakasztó, ahogy nagyvárosias modernjeink rácsodálkoznak a világra, konkrétan arra, hogy egy agrártárcavezető vidékre jár. Nahát. Aztán a balra húzó portálokon megjelent támadásokat nevezik „szakmának”. Merthogy ezek a jelzős szerkezetek politikai orgánumokban jelentek meg, nem szakmai körökben. De hát ki emlékszik már erre? Vagy kinek tűnik fel, hogy e Magyar Narancsban publikált cikk ellentmond a Népszabadság fentebb idézett anyagával, mikor azt állítja a hetilap: a „kedvezőtlen gazdaság- és birtokszerkezet”, tehát a nagybirtok-kisbirtok aránya – minden próbálkozás ellenére változatlan. No comment.

A balliberális pártokat 2010-ben és 2015-ben is a földre küldték a szavazók. De nem azért harsognak azóta földügyben, mert így közelebb kerültek a magyar röghöz. Nem. Csak a talajközeli békaperspektívához.