Igazat adott Anders Breiviknek a norvég bíróság, így az „utoyai mészárost” a jövőben nem lehet rabtársaitól elkülönítve tartani. A 77 embert, nagyrészt baloldali fiatalokat kivégző Breivik öt évvel ezelőtti tettét a liberális bevándorláspolitika elleni tiltakozással magyarázta. A friss fejlemények azt mutatják: Norvégiát széthúzó pályán mozgatják a mindent relativizáló liberális, valamint az önvédelmi reflexekre építő eszmerendszerek.

– Senki nem kérdezte meg a norvégokat arról, hogy multikulturális nemzetté akarnak-e válni, mostanra pedig reális veszéllyé vált, hogy kisebbségi nemzetté válnak saját hazájukban – fogalmazott saját védőbeszédében 2012-es bírósági tárgyalásán Anders Breivik. A tömeggyilkos – egy oslói robbantás után – 69 tinédzsert mészárolt le a norvég Munkáspárt Utoya szigetén működő ifjúsági táborában, az egy órán át tartó embervadászaton. A párt és a fiatalok bűne szerinte az volt, hogy közreműködtek a multikulturális eszmék terjesztésében. „Lejárt a békés beszélgetések ideje, nem adhatunk több esélyt, most már a fegyveres védelemnek kell következnie, mielőtt Európa teljesen iszlamizálódik” – fogalmazott még a bűncselekmény elkövetése előtt hétezer követővel rendelkező Facebook-oldalán.

Kemény fordulat

Bár a tett indítékairól írtak többek között a magyar hírportálok is, 2011-ben a legtöbb európai országban még semmit nem tapasztaltak azokból a folyamatokból, amikre Breivik magyarázkodásában hivatkozott. Az elmúlt egy évben ugyanakkor a migrációs nyomás, valamint az ehhez kapcsolódó terror- és bűncselekmények jócskán megkérdőjelezték a multikulturális társadalmi modell elfogadottságát. Norvégiában például, bár a kormányzó Munkáspártot a mészárlás után átmenetileg erősítette a társadalmi együttérzés, 2013-ban nyolc év után leváltotta a konzervatívok, valamint a bevándorlásellenes Haladás (Progress) Párt koalíciója. Ráadásul utóbbi népszerűsége nőtt a tavalyi év során. Az idei év elején pedig Sylvi Listhaug integrációs miniszter kijelentette: Norvégia haza fog küldeni minden korábban befogadott migránst, amint ezt a küldő ország biztonsági körülményei lehetővé teszik. A Haladás Párt által delegált politikus mindezt azzal nyomatékosította, hogy Norvégia nem lesz Svédország. Az ottani tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az integráció csak kis létszám mellett lehet sikeres, nagyobb csoportok esetén párhuzamos társadalmak kialakulásához vezet.

A keményebb norvég álláspontot minden bizonnyal a romló közbiztonság is ösztönözte. Decemberben Vestfoldban egy 19 éves fiút erőszakoltak meg csoportosan bevándorlók, februárban egy menekültközpontban csaptak össze migránsok és rendőrök, s rendőrségi források biztosak benne, hogy a migrációs áradatban muszlim harcosok is érkeztek. Ma már bevándorlók teszik ki a norvég társadalom közel 16 százalékát (800 ezer ember), igaz, csak minden harmadik migráns ázsiai vagy afrikai. Mégis a nemi erőszakkal kapcsolatos bűncselekmények közel kétharmadát ezekből a körökből követik el. S a bevándorló-háttér szintén jellemző a fiatalkori bűnözés esetében is.

A bevándorlók száma ráadásul rohamosan nőtt az elmúlt másfél év migráns­áradatával. 2010-ben az országban még csak 600 ezer bevándorló volt, vagyis 200 ezerrel kevesebb a jelenleginél. Csak tavaly 33 ezer menedékkérő lépte át az ötmilliós ország határait, s az év második felében hónapról hónapra egyre többen érkeztek. A muszlim vallásúak száma így meghaladja a 180 ezret.

Tudathasadásos élet

A norvég kormány több döntése is keményebb bevándorláspolitikáról tanúskodik. A letelepedési engedély megszerzését például az eddigi három helyett ötéves tartózkodáshoz kötik (az ilyennel rendelkezőket nem sújthatja a korábban említett hazatoloncolás). Novemberben pedig egy rendeletben mindazon migránsok visszaküldéséről rendelkeztek, akik biztonságosnak minősített harmadik országból léptek Norvégia területére. Ennek megfelelően 1500 bevándorlót már vissza is szállítottak a szomszédos Oroszországba, s a hatóságok további 4000 migráns visszatoloncolásával számolnak.

A norvég társadalom tudathasadásos állapotát ugyanakkor mutatja, hogy a keményítésekkel egy időben tovább folynak a liberális kampányok is. Most épp egy plakátsorozattal próbálják rávenni a migránsokat a nőkkel szembeni visszafogottabb viselkedésre. A miniruhát és tűsarkú cipőt viselő, enyhén széttárt lábú nőnek a képen azt kéne tudatosítania, hogy az ilyen öltözék nem provokáció, hanem része az európai kultúrának. Mindezen túltesz empátiában Karsten Nordal Hauken munkáspárti politikus, akit férfi létére megerőszakolt egy szomáliai bevándorló, ám a széles nyilvánosság előtt megbocsátását hangsúlyozta, és tiltakozott a bűnös hazatoloncolása ellen, mondván hogy az erőszakoló „csak áldozata egy háborúval és kétségbeeséssel terhelt világnak”.

Az elrettentő példaként emlegetett Svédország mutatói a norvégénál jóval ijesztőbbek. A kétszer nagyobb lakosságú svédekhez tavaly ötször több, 160 ezer migráns áramlott – az országok méretét nézve ez a legmagasabb szám Európában. Így összesen már a lakosság 20 százaléka bevándorló eredetű, amihez további 5 százalékot tesznek az egyelőre külföldi állampolgárságú betelepülők. Ekkora tömeget már nem lehet a norvégok által célzott módon, vagyis szétszórva integrálni, a tömbszerű letelepedés következtében ugyanakkor az országban kialakultak a muszlim szigetek. Ezek mentén pedig ma már 52 olyan területet tart nyilván a rendőrség, ahová a járőröknek csak erősítéssel szabad belépniük. Erre azonban már csak azért is ritkán kerül sor, mert a svéd rendőrfőkapitány legalább négyezer fős emberhiányra panaszkodik az egy év alatt duplájára ugró menekültbűnözés miatt.

Az elmúlt hónapokban Alexandra Mezhert halála borzolta a svéd társadalmat. A 22 éves nő szociális munkásként egy befogadótáborban fiatalkorúak beilleszkedését segítette, valójában azonban – mivel a migránsok hamis életkort közölnek a kedvezőbb elbírálás miatt – érett férfiakkal került konfliktushelyzetbe. Egy ilyen akcióban szúrta le egy szomáliai bevándorló, akiről később kiderült, hogy valóban idősebb bevallott életkoránál. De szintén egy menekülttáborban került sor egy tízéves kisfiú megerőszakolására, ahol az elkövetők ráadásul a kiérkező rendőrökkel is összecsaptak. S mindennapossá váltak a nők elleni erőszakos támadások is. Kalmarban újév éjjelén a kölnihez hasonló molesztálási sorozatot követtek el (ugyanilyet jelentettek Finnországból is), s az év első hónapjában további húsz szexuális zaklatásra került sor. A rendőrségi híradásokból ugyanakkor még mindig visszaköszön a liberális felfogás: a társadalmi béke érdekében nem mondják be, ha az elkövetőt migránshátterűnek gyanítják.

Liberális erőtlenség

A változó norvég közgondolkodás csapongó hullámai a Breivik-ítéletbe is furcsa kanyarulatokat rajzolnak. Eleve abszurd, hogy a liberalizmus ellen fegyveres mészárlást hirdető tömeggyilkos épp a liberális törvénykezésnek köszönhetően kapott mindössze 21 év börtönt, ráadásul háromszobás magánzárkában – Norvégiában ugyanis ennyi a kiszabható maximális büntetés. Az áldozatok hozzátartozói ugyanakkor bíztak benne, hogy a büntetés hosszabbítható lesz, ha a bíróság úgy találja, hogy Breivik továbbra is veszélyt jelent a társadalomra. A jelenlegi enyhítés azonban ismét liberális gondolatmenettel menti a liberalizmus ellenségét: a bírói indoklás szerint a megalázó bánásmód tilalmának gyilkosokra és terroristákra is vonatkoznia kell, ami miatt a norvég államnak még a 11 millió forintnyi perköltséget is fizetnie kell.

A tettesek mentegetése, az állam puhasága, a mindent relativizáló, következmények nélküli rendszerek a keményebb világból érkező bevándorlók szemében erőtlennek mutatják a skandináv társadalmakat. Bár Norvégiában napjainkra az önvédelmi reflexek is megmozdultak, kérdés, van-e még visszaút például a svédeknek, ahol a migránshátterűek jelentős része már szavazati joggal rendelkező állampolgár. A Breivik-ügy arra is példa, hová fajulhat, ha az állam által eltussolt problémára, a megoldás kilátástalanságával együtt, egy zavarodott elme próbál „választ találni”.

Tavalyelőtt 600 ezer, tavaly másfél millió, idén pedig a várakozások szerint 3 millió migránst érkezhet Európába.