Francos poloska mozgalom

Bicskanyitogató, tenyérbemászó, harcol a pofonért… ezek a Poloska Mozgalom főszereplőjének eposzi jelzői lehetnének, és látni, hogy ez az idegesítő stílus egyre többfelé veri ki a biztosítékot. Amire az elmúlt években csak elvétve volt példa, az kezd tendenciává válni: türelmüket vesztő emberek lépnek fel a maguk nem túl szofisztikált módján ezzel az elviselhetetlenül pimasz provokációval szemben, mivel a jobboldali politika és média egyelőre nem tud mit kezdeni Magyar Péter ámokfutásával.

A legutóbbi önkéntes harcos Körmenden próbált egy jót behúzni Pofátlankának, ám mivel a jelek szerint előtte még egy-két pohár lélekerősítő is lement, komikus huzakodásba fulladt az eset. Az intézkedő rendőrök határozottan, de nem durván kitessékelték a nem túl nagy lélekszámú gyűlésről a tiltakozó atyafit. Hogy jobban fájjon, Pofátlanka eközben azon a rohadtul idegesítő hangján a mikrofonba recsegte a jelenetről alkotott véleményét és gúnyolódott a tiltakozón, illetve mint minden alkalommal, ebből az esetből is oda lukadt ki, hogy Orbán Viktort és kormányát, valamint a köztársasági elnököt le kell váltani és börtönbe kell zárni.

Ez már a sokadik eset, hogy ez a recsegőgép egy-egy állampolgárból kiváltja a dühöt. A múlt héten már négy helyszínen is indulatosan tiltakoztak polgárok a Poloska Mozgalom ellen. Azelőtt sem a Jobbik, sem a baloldali pártok, sem a liberálisok nem váltottak ki ilyen heves, már-már menetrendszerű tiltakozásokat, ezért ideje elgondolkodnunk azon, hogy Poloska ezt a recsegést miért csinálja, mit akar elérni vele.

Lehet, hogy nem tud másképpen beszélni? Ezt azok tudnák megerősíteni vagy megcáfolni, akik az árulása előtt is ismerték. Tegyük fel, hogy tud normálisan is beszélni. Akkor ezt miért csinálja? Hogy feldühítsen mindenkit? Hogy híveiben az egekig hevítse a kormányellenes gyűlöletet, az ellenfeleit pedig halálra idegesítse? Netán feldühítve közülük a legbátrabbakat, eleve bukásra ítélt magánakciókra provokálja őket, ami egyre gyakrabban be is következik?

Ha ez így megy tovább még több mint egy éven át a következő választásokig, az ország gyengébb idegzetű része lassan beleőrül ebbe a recsegésbe. Mert nem számít, hogy mit mond, hiszen mindig ugyanazt mondja, ugyanazt ragozza, ugyanazzal a veszett dühvel és gyűlölettel recsegi vádjait és fenyegetéseit, és talán ez is a célja, mert ez a rögeszmés és megállíthatatlan recsegés nem ad lehetőséget sem a vitára, sem a gondolkodásra.

Poloska gyakorlatilag egy verbális háborút indított el. Az ország településein szinte naponta felhangzó recsegései úgy hatnak, mint a Sztálin-orgona sivítva felröppenő rakétái, vagy – szelídebb hasonlattal – mint a tűzijáték ropogása. A rajongókat elkápráztatja, a vele szemben állókat sokkolja. Eközben nem mond semmit, nem ígér semmit, programról, célokról legföljebb csak a közhelyek szintjén beszél – utána majd minden jó, sőt jobb lesz –, illetve egy célt újra és újra kitűz, hogy politikai ellenfeleit mind egy szálig börtönbe fogják zárni. Miért? Azért.

A lendület egyelőre tart, sőt erősödik. Szaporodnak a Tisza Szigetek, amelyek, mint annak idején a polgári körök, lassan behálózzák az egész országot, állítólag már kétezer van belőlük, és abban is hasonlítanak a példaképre, hogy a Poloska Mozgalom csak lazán kapcsolódik a párthoz, és a választási kampányban lesz majd fontos feladata. Lassan ideje volna a jobboldalnak is föltápászkodni.