Az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának (CONT) múlt heti látogatása ismét egyértelművé tette, amit már régóta tudunk: az EU célja hazánk zsarolása a nekünk jog szerint járó pénzek visszatartásával, aminek három fő oka van. Ezeket Orbán Viktor a nemzeti erők számára kiemelkedően fontos CPAC Hungaryn úgy foglalta össze május 4-én, hogy „no migration, no gender, no war”.

A hozzánk érkező delegáció tagja volt az a Daniel Freund is, aki korábban mind a Twitteren, mind pedig most szóban megerősítette: addig nem kaphatjuk meg az uniós forrásokat, amíg ezekben a kérdésekben nem hódolunk be Brüsszelnek. Igazi „freundi” elszólás volt ez.

Hirdetés

A zsarolóbizottság május 15–17. közötti látogatásáról már előre tudni lehetett, hogy aligha szolgál más célt, mint a már meglévő hungarofób prekoncepciók megerősítését, a hazánk ellen évek óta folytatott politikai boszorkányüldözés következő lépését. Már a delegáció érkezése előtt is olyan bizarr dolgokra került sor, amelyek még a leginkább jóindulatú szemlélőt is el kell hogy gondolkoztassák. A bizottság ülésén ugyanis azzal a képtelen váddal álltak elő, hogy Magyarországon „maffiaszerű” módszerekkel zsarolják és diszkriminálják az európai vállalatokat. Azonban még ezen a koncepciós ülésen is kénytelenek voltak nagy sajnálatukra megállapítani, hogy a külföldi befektetési kedv magas az országban, a már itt lévő cégek pedig elkötelezettek a maradás mellett. A tények persze ritkán zavarják a liberálisokat abban, hogy hazug vádakkal illessék azokat, akik nem osztják ideológiai fanatizmusukat – és mindezek ellenére újfent elítélték hazánkat. Arne Gobertnek, a Magyarországon működő német cégeket és vállalatokat tömörítő Német Gazdasági Klub elnökének pedig egyszerűen nem adták meg a szót, amikor ő cáfolni szerette volna a hazugságokat. Amikor erre a magyar sajtóban felhívták a figyelmét, Daniel Freund végtelenül cinikusan közzétette az e-mail-címét, mondván, hogy Gobert ott keresse meg.

Nem mintha a meghallgatás ténye önmagában bármit is jelentene a brüsszeli döntéshozók számára. Emlékezetes lehet, hogy a 2021–2022 között Európa jövőjéről szóló konferencia után egyszerűen figyelmen kívül hagyták az európai polgárok azon részének véleményét, akik nem egy föderális, Brüsszel vezette monolit birodalomban képzelték el a jövőjüket. Szintén évről évre ügyet sem vetnek a konzervatív szervezetekre, és kizárólag a liberális, Soros pénzelte NGO-k hazugságai alapján írják a hazánkat elítélő jogállamisági jelentéseket. Így képzelik ők el a demokráciát.

A látogatás most sem hozott túl sok újdonságot ahhoz képest, amire az eddigi tapasztalatok alapján számítani lehetett. A már említett, Orbán-fóbiában szenvedő Daniel Freund mellett a bizottság tagja volt két dollárbaloldali EP-képviselő is: az idehaza milliárdos korrupciós botrányba kerülő Cseh Katalin, valamint Rónai Sándor, a DK „árnyék-külügyminisztere”, aki kezdettől fogva háborúpárti állásponton volt, támogatta a fegyverszállítást. Párttársa, Molnár Csaba az „árnyékkormányinfón” kijelentette, hazafias kötelezettsége megakadályozni, hogy hazánk megkapja a neki járó uniós pénzeket. A párt elnöke, Gyurcsány Ferenc pedig a sajtóban azzal haknizott: komoly szerepe volt abban, hogy megtagadják Magyarországtól a forrásokat. Nekik kellett volna ellenőrizniük, hogy teljesítettük-e vállalásainkat az uniós források megnyílása érdekében.

Mindezek fényében talán mondani se kell, hogy a látogatás tényleges célja nem a korrupció elleni harcban elért eredmények ellenőrzése volt, pláne nem az itteni helyzetről való jobb tájékozódás, elvégre erre kísérletet sem tettek. Amikor kormánypárti politikusokkal, állami szervekkel találkoztak, nagyon hamar számonkéréssé, kötekedéssé vált a bizottság munkája. A delegáció célja aligha volt a kiegyensúlyozottság: az állami szervek mellett csak a magyarországi dollárbaloldal Soros-pénzből eltartott NGO-ival találkozott, így a K-Monitorral, a Transparency Internationallel, a Magyar Helsinki Bizottsággal, a Korrupciókutató Központtal és a Budapest Institute-tal, valamint a dollármédiával. Ezeket a szervezeteket már jól ismerhetjük arról, hogy a nemzetközi sajtónak milyen rágalmakat szajkóznak, amik alapján úgy tűnhet, Magyarországon rosszabb a demokrácia és médiaszabadság állapota, mint némelyik szubszaharai afrikai diktatúrában.

A Tanú című film híres jelenete, az „Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet!” teljesen igaz a delegáció munkájára is. A verdiktet már jó előre meghozták, a bizottság veretes nevű tagjai csak azért utaztak ide, hogy beszéljenek azokkal, akik majd ezt készségesen alá is támasztják, így valamiféle kétes legitimitást adnak összetákolt jelentésüknek. A delegáció felkészültségét mutatja, hogy például meglepődéssel tapasztalták: a nemzetközi sajtóban megjelent híresztelések ellenére továbbra is ülésezik és törvénykezik a magyar Országgyűlés (ez egyébként a koronavírus-járvány idején is meglepte a nemzetközi progressziót). Valamint az is „kiderült”, hogy a külföldi vállalatokat gyakran zaklatja a magyar „titkosrendőrség”, bármire gondoljanak is itt…

Az abszolút felkészületlenség és a koncepciós jelleg mind arra mutat, hogy a látogatás valódi célja egészen más volt. Több minden szóba jöhet: például az, hogy Magyarország az igazságügyi reform elfogadásával teljesítette a brüsszeli feltételek legfontosabbikát, így elméletben nem lenne további akadálya az eddig visszatartott, de be nem fagyasztott pénzek megnyílásának. Az Európai Parlament a dollárbaloldal tavalyi csúfos választási kudarca után most pénzügyi zsarolással akarja kicsikarni a kormányváltást, hogy egy brüsszeli igényeket kiszolgáló, háborúpárti kormány kerüljön hatalomra. A szervezet így nem hagyhatja a pénzekhez való hozzáférést, hiszen kárba veszne minden eddigi munkájuk. Ezt erősíti Daniel Freund azon kijelentése is a dollármédiának tett interjújában, hogy a nyomásgyakorlás újszerű formáin kell elgondolkodni.

Daniel Freund elszólása is sokat segít nekünk a látogatás további céljainak megértésében. Ahogy azt már említettem, az Orbán Viktor által a CPAC Hungaryn megfogalmazott hármas politikai elv, vagyis a „no migration, no gender, no war” igencsak csípi a német liberális politikus szemét, aki többször szóvá is tette ezt. Bohár Dániel kérdésére készségesen megvallotta azt is, hogy szerinte addig nem járnak nekünk uniós pénzek, amíg nem támogatjuk mi is feltétel nélkül a migrációt, valamint hogy a béke helyett inkább a fegyverszállítást kéne pártolnunk.

A delegáció üzenete tehát világos: a magyar kormány politikájának sarokköveivel nem értenek egyet, így tehát vagy a kormányt kell megváltoztatni, vagy ezeket az álláspontokat. A magyar kormány vagy migrációpárti, genderpárti és háborúpárti lesz, vagy kikényszerítik a bukását külső eszközökkel. A dollárbaloldal pedig, amely ezeket az „értékeket” már magáévá tette a hozzá juttatott guruló dollárokon keresztül, készségesen asszisztál ehhez, hiszen a hatalmas választói elutasítottságuk miatt ez az egyetlen reális módja hatalomra kerülésüknek.

A magyar nemzeti kormány azonban nem ijed meg a brüsszeli zsarolóktól, hanem továbbra is szilárdan a magyar nemzeti érdekeket, a családok védelmét, a békét és a biztonságot képviseli. Ne legyenek kétségeink, vannak még eszközeik a brüsszelieknek: a kőolajellátás megvonásával való, Von der Leyen által „jóváhagyott” ukrán zsarolás is ilyen. De ha erősek maradunk, és kitartunk az igazunk mellett, nem tudnak minket belezsarolni a háborúba!

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

Korábban írtuk