Hirohito japán császárról olvasgatok. A világ legrégebbi, folyamatosan trónon ülő dinasztiája 1926-ban adta 124. uralkodóját, Hirohitót, kinek uralkodását a „felvilágosult béke” korszakának nyilvánították, számomra kissé érthetetlenül, lévén a második világháború felvilágosultnak erős jóindulattal talán nevezhető, de semmiképp nem nevezhető békének. Mindegy, ne feszegessük. A mindenkit rommá adóztató Mátyást nálunk igazságosként emlegetik, és a forradalom-ellenforradalom elnevezést sem használják túlzottan következetesen, úgyhogy ezen már ne akadjunk fenn. Lapozzunk.

Hirdetés

Hirohito – hogy a lényegre térjek – nyilvánosan megtagadta isteni származását és lemondott a hatalmáról. Ezen az óriási tetten gondolkodom, és azon, vajon van-e hozzá fogható nagyság és bátorság korunkban.

A „bezzeg régen minden jobb volt” károgók most hallgassanak el, mert igenis van. Hogyne lenne. Hogy hol? Hát természetesen az ellenzéki sajtó térfelén.

„Nem közlünk politikai hirdetéseket a Telexen” – veri a mellét az orgánum, bár azért a hat és fél ezer lájknak egy része röhögős fej. „Hirdetési helyeket a pártoknak nem adunk el. Köszönjük a támogatóinknak, hogy ezt megtehetjük.” Igen, ezt harsonázza a majdnem betiltott Telex, azért csak majdnem, mert az Indexre mondták, hogy be lesz tiltva, aztán úgy tiltották be, hogy most mind a kettő megvan, és persze mind a kettő független. (Az, hogy egy uralkodó isteni származású, az ehhez képest nudli.)

Ha mindez Kosztolányi Becsületes városában történne, akkor ez szerepelne az oldalon: „Nem lehet hirdetni nálunk, hogy aki a Fideszre szavaz, az hülye, ellenben megírjuk minden cikkben és publiban.” És mellette: „Hirdetési helyeket a pártoknak nem adunk el. Köszönjük a támogatóinknak – Soros Györgynek és üzlettársainak –, hogy megtehetjük.”

Hirohito lemondott hatalmáról és megtagadta isteni lényét, a Telex pedig nem közöl politikai hirdetést. Hiába, a nagyság még nem tűnt el teljesen a világból.

Korábban írtuk