Fúj Szabó Bálint

A főszervező, a közélet szikes mezején jóideje egyszemélyes intézményként bolyongó szegény Hadházy Ákos ezúttal 24 órán keresztül óhajtotta megbénítani Budapest közlekedését a teljesen haszontalan Erzsébet hídi tartózkodással, ám a szőrös szívű rendőrség csak 17 órától másnap hajnali 4-ig adott engedélyt a fővárosiak százezreit felidegesítő forgalmi dugó előidézésére, ebből a lódoktor eléggé követhetetlen agyműködéssel azt a következtetést vonta le, hogy a magyar kormány retteg. Mi ezt alig hinnénk, sokkal inkább azt valószínűsítjük, hogy budapestiek tömegei kívánták neki a parlamenti névjegykártyáján feltüntetett lószerszámot.

A lódoktor annak rendje s módja szerint kedden délután is boldogan fényképezkedett az üres Erzsébet híddal, valószínűleg vonzza az üresség – similis simili gaudet, mondja erre a művelt latin. Ezúttal összecsukható kis horgásszéken üldögélve komponálódott a fotográfia, szegény Hadházy nem nézett ki valami jól, valószínűleg elfáradt a főszervezés megerőltető izgalmaiban, megesik ez vele, néha el is alszik a forradalmi tettek színhelyén, az se baj, ha likas a zoknija.

A műsor most sem volt túl érdekes, megint felszólaltak mindenféle emberek, többek között egy írónő-színésznő, aki azt mondta, hogy elfáradt ebben az országban, de úgy döntött, hogy azért még tenni fog jó dolgokat. Ez szép tőle, kezdésnek levihetné a szemetet, és megkérhetné a bánatos LMBTQP-csoportosulást, hogy legyenek szívesek nem forgalmi akadályt képezni, hanem szépen menjenek valami térre, ahol nem zavarnak másokat. Felszólalt egy bizarr tanárnő, aki szabadon elmondhatta, hogy Magyaroroszágon őszerinte diktatúra, sőt, fasizmus van.

Egy leszbikus kishölgy azt mondta, hogy büszke a leszbikusságára, és meg is akar házasodni – ez nehéz lesz, hiszen a házasság köztudomásúlag egy férfi és egy nő szeretetközösségén alapul. Azért jót is mondott a kishölgy, azt javasolta, hogy mindenki buzdítson szeretetre, de ezt hiába mondta, mert kicsivel később egy alulszocializált bakfis áttétes ráknak nevezte Orbán Viktort, akinek az édesanyját is szidalmazták a megjelent LMBTQP-sok, antifasiszták és egyéb szélsőbaloldali szubkultúrák haragvó képviselői, akik persze a „mocskos Fidesz” szlogent is túláradó boldogsággal skandálták. Hálás közönség, kevéssel is örömöt lehet nekik szerezni.

Felszólalt azután valami kiérdemesült bírónő, aki szerint a nekik nem tetsző törvény nem is törvény, egy hermafrodita ifjú pedig azt mondta, hogy 12 éves korában öngyilkos akart lenni, mert nem változtathatta meg a fiúnevét lányra, vagy fordítva, ez nem volt egyértelmű, de nem is ez a lényeg, hanem a fájdalmas kérdés: hol voltak a szülei, akiknek szakszerű orvosi segítséget kellett volna szerezniük gyermekük identitászavarának kezelésére? Ez szomorú eleme volt az egyébként derűs kis estének, még jó, hogy nem utána következett Koltai Róbert színművész, aki József Attila Thomas Mann üdvözlése című versével tenyerelt bele az LMBTQP-társulat identitásproblémáiba, tudniillik nagy poétánk imígyen írt az említett költeményben:

„…mi férfiak férfiak maradjunk / és nők a nők.”

Ott volt azután a mindig gondterhelt, árkolt tekintetű, jelenleg amúgy a gyanútlan polgárokat XX. század eleji orosz anarchistára emlékeztető fizimiskával sokkoló Puzsér Róbert, aki szerencsésen túlélte a múlt heti támadást, midőn egy anarchofeminista esernyőjével tokán bökte. Az űzött celeb úgy látta, hogy az Erzsébet hídi kis összejövetel a gyülekezési jog védelmében zajlik, ami persze kissé nehezen érthető, hiszen Puzsér meg a többi éppen szabadon gyülekezett, így hát teljesen fölösleges volt emiatt idegeskedni.

Ezzel véget is ért a fecsegés, a rettenthetetlen LMBTQP-sok nagy része este fél 9 körül már elindult haza, néhányan furcsa körtáncot jártak, mások elvégezték a Duna-hidak közti megszokott kóborlásukat, igaz, a rendőrök ezúttal viszonylag sikeresen megakadályozták, hogy négy-öt átkelő forgalmát is megbénítsák, mindenesetre a megcsappant létszámú forradalmi erők elkönyvelhették keddi nagy tettüket. Elégedetten térhettek haza a mamahotelbe, már nem éltek hiába.

Később a szürkületből előlépett kedvencünk, a foszladozó estéket meglepő mutatványokkal feldobni mindig kész Szabó Bálint, aki ezúttal is lelkesen fújta trombitáját, most épp a Szabadság hídra felmászva. Őszintén mondjuk, alig vártuk, hogy újra kedd legyen. De hogy addig se maradjunk vidám pillanatok nélkül, a szürke hétköznapokat morzsolgatva megtekintettük a kis hablegénnyel készült interjút a Reflektor nevű Youtube-csatornán, melynek őszintén döbbentnek tűnő riportere arról érdeklődött, miért éppen Szabó Bálinttal történnek mindenféle furcsaságok. A beszélgetés felejthetetlen aranybányának bizonyult, kár lett volna kihagyni, ajánljuk is az abszurd humor kedvelőinek. Kiderült mindjárt az elején, hogy a baloldal sellője a stúdióba is trombitaszóra masírozott be. Védjegyévé vált ez, nem kétséges. Ugyanis, mint Szabó Bálint mondta, ez kiválóan alkalmas a figyelem felkeltésére. Kétségtelenül így van, különösen, ha egyébként semmi egyéb figyelemfelkeltőt nem tud produkálni.

A különös ember azt is elmagyarázta, hogy két héttel ezelőtti emlékezetes, újraélesztésbe torkolló dunai lubickolását hetekkel korábban kigondolta, néhány mondattal később meg azt bizonygatta, hogy akkor merült fel benne az elmerülés gondolata, amikor látta, hogy a rendőrök nem engedik fel a hidakra az azokon mások bosszantásának céljából éjszakai pikniket rendezni kívánó idült szabálysértőket. Újraélesztését megalapozatlannak mondta, erről a Monty Python társulat méltán közkedvelt papagáj-jelenetének kisállatkereskedője jutott eszünkbe, aki a kicsivel előbb megvásárolt, ámde döglöttnek bizonyult díszmadár miatt reklamáló kuncsaftnak azt mondja: „nem halt meg, csak pihen.”

Szabó Sellő Bálint azonban nem pihen, megy és fúj és beszél. Az említett interjúban például még azt is állította, hogy Demján Sándor volt a mentora, Rózsa-Flores Eduardo a legjobb barátja, politikai példaképe Váradi András juhász, közeli barátja Sápi Attila zuglói szocialista önkormányzati képviselő, és még azt is mondta, hogy a maga részéről Habsburg Ottó személyi titkára volt, Bárándy György mellett meg ügyvédbojtár. Kár, hogy Demján, Rózsa-Flores, Váradi, Bárándy, valamint a trónörökös is rég meghalt már, valószínűleg a 2016 januárjában eltűnt Sápi sincs már az élők sorában, így egyikük sem tud színes anekdotákat mesélni a derék sellővel ápolt bizalmas nexusról. Pedig nagyon kíváncsiak lennénk nem fakuló emlékeikre. Sebaj, ettől még a cél töretlen:

„azt a nevet, hogy Szabó Bálint, az egész ország mind a tízmillió magyar állampolgára tanulja meg”,

adta ki a direktívát a trombitáló csudabogár, aki kerek-perec megmondta, hogy ő bizony egy reggel úgy ébredt, hogy miniszterelnök akar lenni, így hát az is akar lenni, ezért aztán fúj. Sajnos a lubickolás ezúttal elmaradt, kár, mert az volt az elmúlt két LMBTQP-s összejövetel legviccesebb eseménye. Már a keddek sem a régiek.