Géza útja
Gézán gondolkodom. Nem a posztjain, bár azok váltották ki belőlem a töprengő mélabúst, még csak nem is a személye. Nem. Az ő útján töröm a fejem. Eljut-e vajon A-ból C-be. Mert az emberek el szoktak jutni. A-ból B a közvetítő állomás, de aztán C következik.
Na, ezt elmagyarázom.
Sokan nem értik, hogy semlegesség nem létezik. Az ember is vagy férfi, vagy nő, a semleges az egyfajta torz létállapot. Vagy a beteg lélek, vagy egy kés általi beavatkozás szülötte.
Valami amint létrejön, keresni kezdi a határait. A terjeszkedés a lét algoritmusa. Ha nem tud terjeszkedni, hátrál, de ez a fogyatkozás, a pusztulás előszobája. Vagy pozitív, vagy negatív valami. Ha stagnál, miközben erő nem hátráltatja, az nem az e világi törvények területe. Legyen szó vallásról, divatról, penészgombáról. Vagy ide, vagy oda. A háborúban is csak úgy képzelhető el, ha nem az adott entitás játszmája, őt nem érinti. Ha mégis, akkor hazugság, és csak látszatra az. Szóval semlegesség nincs, aki ezt állítja, az paravánozza magát, mint az ellenzék a független sajtóval.
Na de a Gézáról kezdtem beszélni. Ám mielőtt rátérnék, szót kell ejtenem Lajosról, aki szittya volt, de megsértődött a nemzeti oldalra. Mit tett vajon? Megkereste azt, ami szidta, akire ő haragszik. Először fölváltva osztotta meg a Kurucinfót a 444-gyel, majd a Kurucinfó elmaradt, és onnantól csak a 444-et. Ó, hány ilyet láttam! Sértődött fideszesek előbb próbálták elhinni, hogy középen állnak, és csak Orbánt rugdossák, majd jöttek az Index-megosztások, egy ideig vegyítve a Wass Alberttel, majd az lekopott, és jött a Momentum. Ó, hány exjobbikos üzenőfalán követtem ezt végig! Ó, hány sértődött kormánypárti újságíró életpályájára bólinthattam rá: igen, törvényszerű.
S a Géza? Géza jobbos. Jobban, mint én. De oltástagadó. Pislogom az oldalát: „Ahhoz, hogy a világkormány Magyarországra vonatkozó népességcsökkentési tervei megvalósuljanak, ennyi (birkának nézett) embert kell oltással likvidálni.”
Vajon eljut-e a Telex–HVG-ig? Tegyék meg tétjeiket!