Hirdetés

A koronavírus 5 hónap alatt 210 ezer áldozatot követelt. Ez elviselhetetlen! Itt a világvége! Ideje pánikolni! Rendőrök járőröznek az európai utcákon, az emberek közlekedési indokait ellenőrizve.

Britanniában katonák is részt vesznek a „lehetséges karanténzónák védelmében”, és segítenek „megbirkózni a civil társadalom összeomlásával”. Macron, miután megszabadult a sárga mellényes problémától, szükség esetén kész „rendeletekkel kormányozni”. Az amerikai hadsereg „felkészült rá, hogy csatarendbe álljon potenciális rendkívüli küldetések támogatására”, adott esetben „a polgári lakosság zavargásainak elfojtására”. Az USA igazságügyi minisztériuma felhatalmazást kér a kongresszustól emberek határozatlan ideig történő fogva tartására. A brit parlament „koronavírus-törvény” meghozatalát tervezi, amely lehetővé tenné a hatóságok számára, hogy letartóztassák és korlátlan ideig karanténban tartsák a „potenciálisan fertőző személyeket”, vagyis lényegében bárkit, akit csak akarnak. Olaszországban terrorelhárító osztagok segítik a rendőrség munkáját, a településeken rendőrautók cirkálnak, amelyekből monoton géphang figyelmezteti a lakosokat, hogy maradjanak otthon, máskülönben bírságot kockáztatnak. De ez még nem minden. Az USA Missouri államában „terroristának” minősítettek egy idiótát, aki megnyalt néhány árucikket egy szupermarketben. Koronavírus-terrorista – a haladás feltartóztathatatlan. Németországban pszichiátriai intézménybe zártak egy orvosi műhibákra szakosodott ügyvédnőt, mert nyilvánosan bírálta a kormány karanténintézkedéseit.

A lényeg az, hogy a média bekapcsolta a hisztériamasinát, és a legnagyobb fokozatra állította. Az emberek pedig úgy reagáltak, mint a fejetlen csirkék. Csak kevesen vannak, akik gondolkodnak, vagy eretnek véleményekre hallgatnak, vagy a józan észre, vagy valami másra, ami ellentmond a halál ellen viselt háború narratívájának. A brit bulvársajtó horrortörténetekkel traktálja olvasóit olyan „doktorokról”, akik tehetetlenül kénytelenek végignézni pácienseik agóniáját, amint lassan megfulladnak, „rettegéssel a szemükben”. A nyugati médiumok apokaliptikus prognózisaikban halottak millióival riogattak. Láthatóan elemükben vannak, ha táplálni kell az emberek félelmét ettől az új, ördögi, „láthatatlan ellenségtől”, amely eljön megölni őket és családjaikat. Szerencsére a kormányok a helyzet magaslatán állnak, teszik a dolgukat, karanténba kényszerítve választóikat, korlátozva legalapvetőbb szabadságjogaikat. Nőtt is a népszerűségük mindenhol. Úgy tűnik, ez jó hír a demokrácia szerelmeseinek.

Korábban írtuk

Ami pedig a rossz hírt illeti, a rossz hír… maga a halál. A rossz hír az, hogy mindenki meg fog halni. Előbb vagy utóbb, elkerülhetetlenül. Valami oka lesz a halálunknak. Öregkori végelgyengülés, betegség, baleset, esetleg koronavírus. Talán éppen ez a koronavírus. Valójában sokan közülünk ebbe halnak bele éppen most. Márpedig ez tragikus és elfogadhatatlan. Valamit tenni kell ellene. Valami drasztikus intézkedésre van szükség, hogy ezt mindenáron megakadályozzuk. Nem hagyhatjuk, hogy internetes kon­teósok, neonáci provokatőrök és koronavírus-szimpatizánsok zavart keltsenek. Arról akarnak meggyőzni minket, hogy a halál rettentő és szomorú, de kivédhetetlen és természetes. Micsoda szívtelenség! Micsoda őrültség! Hogy egyesek mire nem képesek! Ki kell zárni az elménkből ezt a képtelenséget! Még hogy emberek halnak meg! Ez nem normális dolog. A halál az ellenségünk. A halálos ellenségünk. Le kell győznünk! Le kell vadásznunk és ki kell iktatnunk! Egyszer s mindenkorra.

Addig is 151 600 ember hal meg naponta, 6316 óránként, 105 percenként, majdnem kettő másodpercenként, vagyis évente kb. 55,3 millió. A kanyaró évente félmillió embert öl meg, a hepatitis B 800 ezret, az AIDS egymilliót, a diaré (hasmenés) 1,8 milliót. Közúti balesetben kétmillióan vesztik életüket. A háborúk és gyilkosságok ötmillió áldozatot követelnek évente. Százezer embert a fáról lepottyanó kókuszdiók ütnek agyon. Negyvenezren abba halnak bele, hogy leesnek egy létráról. Tizenötezren a barkácsolási hobbijuknak esnek áldozatául. Ötszázan nem élik túl a nemváltoztató műtétjüket (több is veszett Mohácsnál). Ételmérgezésbe évente hatmillióan halnak bele, villámcsapásba ötszázan. Az iatrogénia (orvosegészségügyi ártalmak) következtében évente 250-440 ezer ember mondhat búcsút az árnyékvilágnak csak az USA-ban, ahol ez a harmadik leggyakoribb halálozási ok. Egyébként pedig a COVID-19 decemberi felbukkanása óta a szívinfarktus 4,4 millió, a rák 2,4 millió, a cukorbetegség pedig 425 ezer emberrel végzett, és évente 389 ezren halnak bele szezonális influenzába. Ugyanakkor 360 ezer ember születik naponta, vagyis 130 millió évente. Az utánpótlás tehát biztosított, bizonyos szempontból túlzottan is, noha a temetők, mint tudjuk, pótolhatatlan emberekkel vannak tele.

Sokan már megölték magukat a média szüntelen pánikpropagandája vagy a karantén miatt, és még többen fogják, amikor majd ez utóbbi gazdasági következményei miatt elveszítik a munkájukat, az otthonukat, a családjukat. Tömeges öngyilkosságokra lehet számítani. Ezt már a média is kezdi pedzegetni. Egy amerikai jelentés szerint Michigan államban a koronavírus-krízis az öngyilkosságok 32 százalékos növekedéséhez vezethet, a vírus utóhatása pedig mentálhigiénés válságot okozhat („Aftershocks” of coronavirus could bring increase in suicides, Pine Rest report warns, mlive.com, 2020. április 27.).

Egy biztos: a koronavírus jön és megy, de a kormányok sohasem fogják elfelejteni, hogy milyen könnyű volt ellenőrzésük alá vonni alattvalóik életét. Csak egy kis mesterségesen felkorbácsolt tömeghisztéria kellett hozzá, és simán ment, mint a karikacsapás. Ahogyan a világ talán legkonformistább médiafelületének számító BBC találóan rátapintott, a koronavírus-járvány bebizonyította, hogy ilyen esetekben a totális állami felügyelet, megfigyelés és ellen­őrzés „olyan ár, amelyet megéri megfizetni” (Coronavirus: State surveillance „a price worth paying”, bbc.com, 2020. április 24.). Éljen a totalitárius demokrácia! Proletárdiktatúra helyett össznépi diktatúra. Marx pedig tapsolhat a másvilágon.