Gólya hozza

Egy kávéházban ülök, kavargatom a cappuccinót, mellettem két ifjú hölgy beszélget. Két barátnő. Az egyik jól látható hasa mutatja, hogy babát vár.

Hangosan csevegnek, így minden szavukat hallom.

–  Én már alig várom, hogy beszélgessek vele – mondja, amelyik babát vár.

– Nálunk nem lesz hazudozás meg babona. Mi nem verjük át a gyereket. Egyszer majd biztos felteszi a kérdést: Anyu, hogyan születik a gyerek? Alig várom, hogy elmeséljem, hogyan keletkeznek a szomatikus sejtekből meiózissal az ivarsejtek. Mutatnék grafikonokat az ösztrogén- és pro­geszteronszint változásairól. Elmesélném, milyen eszközöket használnak menstruációkor. A hímivarsejtek keletkezéséről is beszélnék neki, keresnék hozzá videókat a YouTube-on. Ábrákat is mutogatnék, hogy érzékletesebb legyen számára a dolog. Mert a gyermek rettentő vizuális. De azzal is jobban rögzül valami, ha érdekes szavakat hall, és mondogatja, mint valami versikét. Zigóta – mondanám neki. – Zigóta. Hallod, milyen érdekesen cseng? Zigóta. Néha szótagolnám, miközben a kiskanállal adnám szájába a pempőt. – Zi-gó-ta! Figyeled, csöppségem? Zi-gó-ta! Na, egyet anya kedvéért, egyet apa kedvéért, egyet meg a kis Zigótáért. És elmondanám azt is, hogy a hímivarsejt és a női petesejt találkozásával jön létre ez a kedves és dallamos hangzású dolog. Ami aztán embrióvá fejlődik, és abból lesz a kisbaba, ami felnő, és ő majd játszhat vele, és elkérheti tőle a kislapátját.

Gondolom, majd megkérdezi, hogy jut el az egyik ivarsejt a másikhoz. Nos, apu pisilőjéből… Itt egy pillanatra elhallgatott. Éreztem, a tudományosság megbicsaklik. Azért a szexről mégiscsak nehéz beszélni. Még egy felvilágosult szülőnek is.

Itt nagyjából szedelődzködni kezdtem, majd fizettem, és mentem a dolgom után. Még visszanéztem, s láttam, hogy tovább magyaráz, gesztikulál, a lelkesedés nem csökkent, de én úgy éreztem, inkább a babona. Az valahogy sokkal kedvesebb. Egy gyereknek mindenképp. Nálam marad a gólya hozza verzió. Az legalább szerethető.