Nem értem ezt az általános gyűlöletet a Kincskereső kisködmön ellen. Gyerekként kifejezetten szerettem, kétszer is olvastam. A fanyalgók valamiért mindig azt hozzák elő, hogy jaj, szegény gyerekeknek milyen megrázó, anno ő is sírt rajta, sopánkodás, sopánkodás. És akkor mi van? Az akkor élt gyerekeknek tényleg sokszor meghaltak a testvérei, tényleg sokszor nyomorban éltek, a maiaknak meg csak olvasni kell erről!

Mi a fészkes fene olyan megrázó ebben, hogy retardált lesz tőle a gyerek?
Jellemző, hogy egyik se azért támadja, hogy irodalmilag milyen. Hogy Móra hitt a népi baloldal nevű marhaságban, támadta a Horthy-rendszert, vagy hogy szabadkőműves volt. Nem, ők nem akarnak „szomorkodni”. Mert gyereknek ilyen nem való. Holott épp a felnövés lényege az, hogy a gyerek megértse, a szülei egyszer meghalhatnak. Van beteg anyuka. Vannak szegény sorsú emberek. (Mellesleg a mai, oltásellenes hisztéria korában nem árt azzal is szembesülni a gyereknek, hogy milyen volt a világ az általános és kötelező oltások előtt.)

Amúgy jellemző a mai korra, hogy már nemcsak az a menő, aki kettes volt kémiából, hanem az is, aki nem olvasott Jókait. Az Origo profi szinten műveli a nemzeti gyökértelenítés nevezetű ötéves tervet. „Jókaival és Berzsenyivel csak kínozzuk a gyerekeinket” – fröcsög egy cikkében. (Valami Pálos nevezetű írta. Pálos, te marha, matekkal is kínozzuk, mert a gyerek legszívesebben legózna, de szíve szerint a holokausztmegemlékezést se unatkozná végig, s helyette egész nap csak rajzfilmeket nézne. De gondolom, emiatt nincs sápítozás.)

Egy kommentelő jól beolvasott a fickónak, mire a Pálos: „A hagyománytisztelet szerintem egy teljesen okafogyott dolog. Maximum az olyanoknak való, akiknek nincsenek saját gondolataik, saját ötleteik (a kreativitást, újat alkotás képességét már meg sem említem), így aztán jövőjük sem igazán. Mellesleg mi a franc az a »történelmi tudat«?”

Igen. És ha az ember ujjával rábök: „idegenszívű”, az persze „gyűlöletbeszéd”.