Hirdetés

„Ami a természettől való, az nem lehet rossz!” (Denis Diderot)

A gyermekmesék, gyermekdalok, gyermekversek, mondókák nagyon fontosak az első öt évben. Már a nemrég született csecsemő is figyel a dallamra, a ritmusra, bár még semmit nem ért belőle. Ezért lényeges, hogy már a pici gyermek, de a csecsemő is hallgasson rendszeresen gyermekdalokat, halljon mondókákat, gyermekversikéket olyan kiváló alkotóktól, mint Weöres Sándor, Csukás István, Nagy Bandó András, Tamkó Sirató Károly. Másrészt, ahogy cseperedik a családi fészek biztonságában a kisgyermek, a gyermekmesékből ismeri meg a rosszat, a gonoszt, de ekkor sajátítja el a jó fogalmát is.

Voltak viták arról korábban, hogy a Grimm testvérek vérfagyasztó meséit szabad-e a kisgyermekeknek megismerniük. Mára eldőlt a kérdés: ezek a minták nagyon is fontosak a kisgyermek pszichés fejlődésének folyamatában. A Hófehérke-történet gonosz mostohája, a mérgezett alma, a jóságos, kedves törpék, a megmentő királyfi… A törpék figurája is lényeges üzenetet hordoz: vannak „mások”, fogyatékossággal élők, de ők is ugyanolyan szerethető lények, mint az épek. És már a Hófehérke mesében tetten érhető valami nagyon fontos: a kisgyermek szexuális identitásának mintázatai.

Hófehérke szép. Hófehérke nő, az irigy gonosz mostoha is nő. „Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…!” A (női) hiúság fogalma, a női szépség fogalma és fontossága! A női hiúság nem okvetlenül bír pejoratív értelemmel: egy lány igenis törekedjen arra, hogy szép és ápolt legyen. A kisfiú megtanulja, hogy a kislány gyengébb ugyan, mint ő, de szép! És ez fontos. Annyira, hogy a királyfi azonnal beleszeret. Ahogy apuci szereti anyucit egy boldog, harmonikus házasságban. A kislány, a kisfiú öntudatlanul is azonosul a megfelelő nemi szerepekkel. Ez így természetes, mert „ami a természettől való, az nem lehet rossz”. A kisfiú huszárcsákóval a fején, fakarddal az oldalán játszik, a kislány babázik. Ez a dolgok természete. Ebből még nem következik az, hogy felnőttkorban a nő ne legyen öntudatos, önmaga megvalósítására törekvő lény. Majd ha eljön az idő, akarjon anya is lenni, és sikeres nő is lenni egyszerre. A kettő nem mond ellent egymásnak, sőt egymást feltételezi.

Korábban írtuk

A gendermesék

Hófehérkét a leszbikus hercegnő menti meg, lányok egymással, fiúk egymással, kézen fogva. Ezt sulykolják a gendermesék. Csak arra jók, hogy megzavarják a természetes pszichoszexuális fejlődés folyamatát, összezavarják a nemi szerepek mintázatait, elbizonytalanítsák a nyiladozó értelmű gyermekeket. Félreértés ne essék: nem a gendermesék miatt lesz később az egyén szexuális téren „más”. A szexuális identitás formálódása alapvetően a tudatunktól független biológiai determináltság eredménye. A heteroszexuális többségnek éppen ezt kell megértenie és figyelembe vennie. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor értjük meg azt is, hogy a kirekesztés, megbélyegzés embertelen. De a serdülőkorig, amikor minden eldől, a heteroszexuális identitás erősítése a fő feladat azért, hogy a gyermek be tudjon illeszkedni a világba. A gendermesék, a genderideológa ezt a folyamatot zavarják meg, még akkor is, ha nem az ilyen ingerek határozzák meg a nemi identitást.

Nyilvánvaló, hogy bizonyos hajlamok már a serdülőkor előtt jelentkeznek, de valójában a hormonális folyamatok beindulásakor dől el valakinek a szexuális irányultsága. Hangsúlyozom megint, hogy ezt senki nem tudja irányítani, sem az érintett önmaga, sem a környezete! Ez a priori adottság. József Attila vallomásaiból tudjuk, hogy még egy heteroszexuális irányultságú egyénnél is súlyos pszichés problémákat okozhat a kellő felvilágosítás hiánya. Hát még egy nem heteroszexuális serdülőnél. Nagyon fontos tehát a megfelelő időben (tehát nem idő előtt, de nem is megkésve) történő felvilágosító nevelés, bármilyen irányultságú az adott fiatal. A gendermesékkel éppen az a probléma, hogy idő előtt akar „érzékenyíteni”, akkor, amikor a gyermek még nem is érti (legföljebb sejti) az élőlények bináris meghatározottságát. Látja például, hogy van kandúr és nőstény cica. Azt is fölfedezi, hogy a nőstény cica fial és szoptat. Látja, hogy van kakas és tyúk… És így tovább.

Hatás, ellenhatás

Serdülőkorban kapja meg a fiatal a megfelelő biológiai ismereteket, de nem otthon, a családban, hanem főként az iskolában, biológiaórán. A szexuális felvilágosítás sem annyira a családban folyik már, hanem a tágabb világban: az iskolai osztályfőnöki órán (fontos a felkészült pedagógus!), valamint a média, de főként a kortársak közreműködésével. Ezért rossz az úgynevezett gyermekvédelmi törvény. Amely szerint a gyermek szexuális nevelése a családra és csak a családra tartozik. Ez életszerűtlen, úgy, ahogy van, tömény ostobaság! Amikor a kormány óvni szeretné a gyermekeket a genderérzékenyítéstől, akkor ez érthető és támogatható. De a nagy igyekezetben azt látjuk, hogy kontraproduktív lépések történnek, sikerült túltolni a biciklit.

Ilyen túllihegésnek tartom a fóliázást vagy bizonyos művészeti kiállítások látogatásának korhatárhoz való kötését. A gendermesekönyveket nem fóliázni kell, hanem betiltani. Nincs ezekre szükség. Egész más kérdés a serdülőkori és a felnőttirodalom. A szexuális másság problémájának irodalmi feldolgozása kikerülhetetlen, sok világirodalmi műben látunk rá példát, és egy serdülő számára még fontos is lehet. Például Émile Ajar (Roman Gary) Goncourt-díjas regénye, az Előtted az élet! Külön kiemelem ezt a regényt, mert szerepel benne egy nagyon is szerethető transznemű figura, mély emberi érzésekkel megformálva. Éppen egy heteroszexuális serdülő számára fontos mű ez, én minden kamasznak a kezébe nyomnám. Vagy Tennessee Williams ikonikus drámája, a Macska a forró bádogtetőn. Ezeket miért kellene fóliázni? Vagy Bob Fosse filmje, a Kabaré…

Ugyanakkor a művészeti kiállításokat nem gyermekek látogatják, és ha véletlenül mégis egy szülő elviszi valamelyiküket oda, akkor sem erre fog a gyermek figyelni. Ezért eltávolítani egy felelős vezető szakembert az intézmény éléről kontraproduktív és nevetséges is.

Megértem a kormányoldal törekvéseit, még a bicikli túltolását is, mert mindez válasz arra a kihívásra, amit látunk a nyugati civilizációban, az agresszív, magamutogató LMBTQ-mozgalom látványos megnyilvánulásaiban. Ilyen a rendszeres és abszolút fölösleges pride-menet vagy az iskolákban, sőt óvodákban történő „érzékenyítés”, a nemváltó műtétek propagálása idő előtt! Biztos, hogy egy gyermek el tudja dönteni, ő fiú vagy lány akar-e lenni? Serdülőkorig föl se merülne benne ez a buta kérdés, ha nem hívná föl rá valamelyik „érzékenyítő” civil szerveződés a figyelmét! Rengeteg emberi egyéni tragédiát látunk az idő előtti durva beavatkozások eredményeként. Ennek az őrületnek véget kell vetni. Ha valaki serdülőkorban szembesül ezzel a problémával, akkor, de csak akkor kell a szükséges segítséget megadni neki.

Nem könnyű a politika és a jogalkotás egyensúlyozása a valós és a vélt veszélyek igen szűk mezsgyéjén, folyamatosan tanulni kell, az elkövetett hibákat kell. A túlzások, egyes kérdések túllihegése ugyanúgy kontraproduktív, mint a másik oldalról a pride, a gendernyomulás. Ez utóbbi éppen az érintett csoportra üt vissza bumerángként, éppen az ő elfogadásukat, beilleszkedésüket nehezíti meg, mert alkalmas az intoleráns indulatok gerjesztésére.

A Helga jelenség

Az én korosztályom tagjai még emlékezhetnek az 1970-es évek elején bemutatott Helga című ismeretterjesztő német filmre. Annak a korszaknak az agymenése volt ama ultraliberális felvilágosító irányzat, amely azt vallotta, hogy nem kell a gyereknek a gólyamese, a kérdésére úgymond teljes körű szexuális felvilágosítást kell nyújtani a maga teljes naturalizmusában, de úgy is fogalmazhatok, hogy teljes brutalitásában. A filmben a család együtt fürdik meztelenül, és az egyik kisgyerek kérdésére, ami a férfi és a női „micsoda” különbözőségére vonatkozott, rögtön tökéletes biológiai felvilágosítást kaptak a gyerekek. Akkoriban mind az NSZK-ban, mind az NDK-ban nagy divatja volt a nudizmusnak, még a fiatal Angela Merkelről is maradt fönn meztelen fotó egy ilyen strandon.

Később ez az idő előtti ultraliberális irányzat jobblétre szenderült, ugyanis kiderült, hogy az idő előtt rájuk zúdított szexuális ismeretek súlyos pszichés zavarokat idéztek elő tömegével az erre még föl nem készült kisgyermekekben. Most akkor gondoljuk el, ha ugyanilyen korú mai gyermekek egyenesen genderismereteket kapnak kéretlenül, amolyan hiperszuper ultraliberális információcunami formájában! Fiú létedre te lehetsz kislány is… Nem folytatom.

Régen a szülőkben működött egy ösztönös, természetes iránytű, amely szabályozta ennek a felvilágosító információcsöpögtetésnek a megfelelő ütemezését, figyelembe véve az életkori sajátosságokat. Érdekes élményem, ma is emlékszem, kisgyermekként édesanyámmal sétáltunk, amikor megláttam két összeragadt bodobácsbogarat, és rájuk mutattam: „Nézd anya! B…nak! A b betűs obszcén kifejezésről persze fogalmam sem volt még, de hallottam a nagyobb fiúktól. Édesanyám nagyon bölcsen nem ragadt le a témánál, „tudod-e, mit jelent kisfiam ez a kifejezés?…” és főként nem állt neki „megmagyarázni”. Elengedte a füle mellett, másra, érdekesebb dolgokra terelve a szót. Még ráértem a kérdést megismerni.