Gyűlölet és felejtés
Önmagában botrány, hogy Tarlós István ilyen hihetetlenül sikeres ciklusok után csak 50-51 százalékkal vezet, de még nagyobb botrány, hogy a mindenben sikertelen, mindenhol megfordult és alkalmatlannak bizonyult Karácsony Gergely 41-42 százalékkal a második. Ha az egyszerűség kedvéért a főváros lakosságát kétmillióra tesszük, akkor Karácsony mai támogatói több mint 800 ezren vannak.
Kik ők, mit akarnak? Hát nincs szemük? Elfelejtették, milyen szánalmasan nyomorult, koszlott, lenézett volt Budapest a Demszky-korszakban? Ezt kívánják vissza? A húgyos aluljárókat, a lángoló autóbuszokat?
A liberális HVG.hu munkatársát, Tóta W. Árpádot idézem, elvégre ő a túloldalról nézi a dolgot: „…alig volt városvezető a rendszerváltás óta, aki olyan nyugodtan aludhatna, mint Tarlós István. A város működik. Közlekedése, közterei, üzletmenete, kultúrája és turizmusa fejlődik és virágzik, ma is a civilizáció fellegvára Magyarországon, Tarlós István semmit nem tett tönkre, viszont sokat tett érte.”
Azonban: „Budapest liberális, mint minden metropolisz. Amit a Fidesz mesél az országnak, az itt nehezen talál táptalajra, mert többen olvasnak újságot, láttak már külföldit saját szemükkel, és könnyebben észreveszik a síkbuta kommunikáció hazugságait. A hátuk közepére nem kívánják azt az ájtatos-bőgatyás-karikás ostoros romantikát, amivel az állampárt kereskedik, mert nem így élnek, és nem is akarnak így élni. Karácsony Gergely versenyelőnye éppen ebben áll, ahogy Somogyi Zoltán írta a HVG-ben: a város karaktere sokkal jobban hasonlít rá, mint Tarlós Istvánra.”
Ne akadjunk fenn a szerző elfogultságán, onnan ez így látszik. Agya egyik felével Tarlóst akarja, mert nem hülye, látja, hogyan és mivé fejlődött irányításával – és az „ájtatos-bőgatyás-karikás ostoros” kormány fejlesztéseivel – a főváros. Ha egyedül van, bezárkózik talán a WC-be, ahol a víz zubogásakor, hogy senki meg ne hallja, halkan elsuttogja magának, csak hogy a lelke könnyebb legyen, hogy Karácsony Gergely egy senkiházi lúzer, aki ha megnyerné a választást, az körülbelül annyi volna, mintha az összes még földben rohadó amerikai és orosz légibomba egyszerre felrobbanna.
Rendben, értjük Tóta W. Árpád meghasonlását. Imádja a liberális fílinget, a marihuánás cigaretták füstjének jellegzetes illatát a romkocsmanegyedben, de ugyanakkor működő, és ami a legfontosabb, biztonságos életet akar. Ha lehet, inkább Tarlóssal, de a Fidesz–KDNP nélkül. Értjük őt.
Csak a 800 ezer idiótát nem értjük. Akik komolyan gondolják, hogy a mindenhol mindenben megbukott, jellegtelen, puha gerincű zuglói polgármester a megoldás. Akik csak azért szavaznak rá, hogy Tarlós ellen szavazhassanak, mert Orbán Viktor korábbi szavaival élve, jobban gyűlölik a Fideszt, mint amennyire Budapestet szeretik. Akik semmire sem emlékeznek a rongyos Demszky-korszakból.
Gyűlölet és felejtés. Ez akár a jelmondatuk is lehetne. Hogy Budapest ma a világ egyik legnépszerűbb idegenforgalmi célpontja? Hogy a népszerűségi listán Tarlós alatt húsz helyet léptünk előre, és ha így megy tovább, megérjük még, hogy a magyar főváros lesz a non plus ultra? Ezeknek ez nem számít. Semmi sem számít. Kun Béla bandája is Budapesten vetette meg a lábát.
Budapest gyönyörű, Budapest imádni való. Budapest nagyvonalú és ugyanakkor kisstílűen bunkó. Budapest laza, és nem emlékszik semmire. Budapest istennő. Budapest proli. De nehéz ez!
