Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a magyar országgyűlésben Edward király, angol király örökébe lépvén bejelentette, hogy az „istenadta néphez” fordul kérdéseivel, ha az ellenzék nem támogatja hétpontos tisztasági csomagjának kétharmados támogatást igénylő részeit. A szóban forgó angol király egyébiránt Arany János legendás tudósítása szerint annak idején egy kérdést tett fel: „S a nép, az istenadta nép, / Ha oly boldog-e rajt’ / Mint akarom, s mint a barom, / Melyet igába hajt?”

Edward a Magyar Értelmező Szótár tanúsága szerint a kifejezést lekicsinylő célzattal használta, ugyanis az „istenadta” kifejezés itt „szánalmas” jelentéssel bír, szemben mondjuk az „istenadta tehetség” kifejezéssel, ahol viszont „kiválót” jelent. Gyurcsány Ferenc tehát elszólta magát. Megtudtuk – ami korántsem lep meg senkit -, hogy lenézi, megveti és ezért könnyen becsaphatónak tartja a magyar választópolgárokat.

Hétpontos javaslata, amely a politikai demagógia iskolapéldájának is tekinthető, alapjában véve ugyanis az általa ostobának és gond nélkül befolyásolhatónak tartott „istenadta nép” befolyásolására jött létre azon célból, hogy a Fidesz népszavazási kérdéseinek vélhetően érvényes részeit egy gyors jogi surranópályán a Fidesz-kérdésekkel egy időben ugyancsak népszavazásra tűzetve semlegesítse.

Kártyahasonlattal élve, ha Gyurcsány Ferenc eddig olyan játékosra emlékeztetett bennünket egyes manőverei láttán, aki tizenkilencre lapot húz, azaz a maximális kockázattól sem riad vissza a siker érdekében, most már a jelek szerint húszra is lapot kér. Ez azt jelenti, hogy vagy bepánikolt és már nem tudja, mit cselekszik, vagy pedig abban bízik, hogy valami játékon kívüli esemény – istencsapás, világháború, merénylet, hasonlók – megszünteti a játékot magát, s az új helyzetben ő majd ismét felülre kerül.

Gyurcsány Ferenc és tettestársai uralkodásával ezért egyre inkább felértékelődik az erkölcsös polgári demokrácia néhány még épen maradt intézménye, mint például a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság. Sólyom László felvidéki felszólalása a megalázott magyarság körében a személyes emberi bátorságon és elengedhetetlen együttérzésen túl arra is jó volt, hogy a Gyurcsány-cirkuszról a lényeges dolgok felé terelje a figyelmet. Sólyom elnök úrra, s ezt ő a jelek szerint már tudja, hamarosan nehéz és felelősségteljes napok várnak.

Az Alkotmánybíróság tagjai pedig éppen ezeket a nehéz napokat élik. A népszavazási kérdésekben való hosszú gondolkodásuk jelzi, hogy tisztában vannak a helyzet súlyával: az értelmes és élhető demokrácia forog most már kockán és ők ennek a végső védelmezői. Ha átengedik a népfelség (Gyurcsány valószínűleg erre gondolt, de egymás között, ott a megbízható, régi elvtársak körében a feltehetően máig élő munkásőr humor a népfelséget istenadtára ficamította) elvét sértő kérdéseket, mint amilyenek példának okáért az itt nemrég idézett szakállas nyelvmajszter kérdései, akkor kaput nyitnak a káosznak. Másfelől az Alkotmánybíróság nem hozhat politikai döntést.

Gyurcsány Ferenc azonban most hibázott. A Kálmán-féle trükk talán részben átment volna, azonban a hétpontos ellennépszavazás ötlete alighanem sok lesz az alkotmánybíráknak. Most már nyilvánvaló, hogy Gyurcsány egyfajta alkotmányos szabotázsra játszik, s ebben ők aligha vehetnek részt, hiszen egész életpályájukat kellene ehhez megtagadni. Jelentősen megnőtt annak valószínűsége ezért, hogy az alkotmánybírák alkotmányos eszközökkel megakadályozzák az össze nem illő, ezért gondolati interferenciát okozó kérdések összetalálkozását, azaz több mint valószínű, hogy a Fidesz kérdései megválaszolásakor a népnek nem kell zavaró kérdésekre is válaszolnia.

Ha így lesz, Gyurcsány már meg is bukott, ugyanis a Fidesz által kivívott népszavazás az előjelzések szerint érvényes és sikeres lesz, amiből az is következik, hogy egy körülbelül fél évvel utána jövő ellennépszavazás viszont sikertelen lesz. Az utcai zavargások kirobbantásának trükkjét pedig tavaly már eljátszotta.