Ha az ember választhat, válassza a saját fajtáját

Ezzel valószínűleg megint magára vonja a magát liberális értelmiségnek nevező, valójában az értelemmel semmiféle kapcsolatban nem álló rögeszmés, dogmatikus liberális bolsevikok felfröccsenő gyűlöletét, pedig a miniszterelnök ez csak annak kapcsán mondta, hogy azt javasolja a falun élőknek, őt, a falusi politikust támogassák.

A kormányfői mondatnak azonban koncentrikus körökben bővülve több értelmezése is akad.

Semmi ördögtől való sincs annak kimondásában sem, hogy bizony magyar a magyarral tartson, ne pedig az idegenekkel, az idegenséggel.

Amit persze képviselhetnek született magyarok is. Nem pedigréről van szó, hanem lelkiségről. Elcsépelt és unalmas közhely (ámbár Máraival valljuk, „ne félj a közhelyektől, magyar: önmegóvó erő árad belőlük”), hogy történelmünk tele van idegen népekből vétetett kiváló magyar hazafiakkal, és sajnos ellenkező elrettenő példát is tudunk mutatni, az 1918-as patkánylázadás élén (de talán inkább emblémáján) is egy gyászmagyar, dicsőséges és megsüvegelendő családjának elfajzott sarja dülleszkedett. Az idegenséget lassan 200 éve megtestesítő örök SZDSZ univerzumában van elég ilyen.

Ezzel, úgy tűnik, együtt kell élnünk. Annál nagyobb az örökségünket hűséggel vállaló, éltető és továbbadó keresztény magyarok, magyar keresztények felelőssége.

Nekünk kell fenntartani a magyarságot, a magyar világnézetet azok ellenében, akik rövid lejáratú pezsgőtablettaként oldanák fel nemzetünket a megbüdösödött brüsszeli pocsolyavízben.

Ma is járnak köztünk olyanok, akik, bár nem is tudják magukról, a jövőben az Egyház szentjei lesznek. Nagy kegyelem ez, de lássuk be, többségünk nem erre küldetett. Ám ha életállapota szerint mindenki megteszi, amit meg tud és meg is kell tennie, vagy legalább annak nagyobb részét, akkor nagyjából rendben vagyunk.

Pont ilyen a Fidesz-KDNP-kormányzás is: nem hibátlan, de jó, bizonyos ügyekben kiemelkedő, és közel s távol nincs jobb.

A politika világa a legritkább esetben ad szenteket (bár vannak, akik egyházi értelemben is elindultak már ezen az úton, vagy indokoltan várnak rá), de ha megértjük, hogy kik a mieink, a saját fajtánk, akkor bölcsen érvényesíthetjük saját érdekeinket, és talán segíthetünk a mieinknek jobbá, még jobbá lenni, egyeseknek akár még tovább jutni. És kiállásunkkal gátat vethetünk a gyártott idegenség kénkőszagú hetvenkedésének.