Ha Dobó István élne, nagy valószínűséggel leverné Magyar Péter sisakját
Ha Dobó István élne
Magyar Péter a köztelevízió épülete előtt tartott tüntetésen Dobó Istvánnal példálózott, felolvasta a várkapitány esküjét, és a hazaszeretet fontosságáról beszélt, pár nappal később pedig már hitet tett amellett, hogy pénzért és hatalomért kész lenne feladni hazánk szuverenitását.Magyar Péter azt mondta a Magyarországnak járó, de visszatartott uniós források kapcsán, hogy valójában „csak egy nagyon pici szuverenitásról kellene lemondani ahhoz, hogy a magyar emberek megkaphassák az uniós forrásokat”.
Eddig úgy tudtuk, Brüsszel az uniós forrásokat jogállamisági aggályokra hivatkozva tartja vissza. Annak ellenére, hogy számos feltételt már teljesítettünk, az Európai Unió folyamatosan újabb követelményeket támaszt. A helyzet nyomon követése finoman fogalmazva is nehézkes, és úgy tűnik, mintha a brüsszeli bürokraták is belezavarodtak volna abba, pontosan mit is kérjenek cserébe az uniós forrásokért. Ekkor érkezik Magyar Péter, aki látszólag tovább bonyolítja a helyzetet, de valójában a kép most lett csak igazán tiszta. Nem a jogállamiság ugyanis a probléma forrása, hanem a szuverenitásunk. Nem részesülünk még azokból a pénzügyi támogatásokból sem, amelyek a közös hitelfelvételből származnak, annak ellenére, hogy fizetjük a közös hitel ránk eső részét és a kamatokat. Olyan ez, mintha közösen rendelnénk pizzát, de csak a számlát kapnánk meg, a pizzát nem, ennek ellenére Magyar Péter kész lenne lemondani hazánk szuverenitásáról. Ezt eddig is tudták róla Brüsszelben, nem véletlenül ő most a kedvencük, de a magyar választók számára ez eddig nem lett egyértelműen kimondva.
Vajon mi lenne az az icike-picike kis szuverenitás, amit fel kellene adnunk? Illegális migránsok beengedése? A gyerekek óvodai érzékenyítése? Ukrajna fegyverekkel való támogatása? Teljesen mindegy, mert ahogy a jogállamisági vitában láttuk, mindig újabb és újabb követeléseket támasztanának. A fő problémájuk persze az, hogy nem nekik tetsző kormánya van Magyarországnak, mert láttuk Lengyelország esetében, hogy hatalomváltáskor azonnal beindultak a pénzcsapok.
Csak megkóstolom, de valójában az egész tortát megeszem. Csak egy kis segítséget kérek, de valójában te csináld meg helyettem. Jól ismerjük ezeket, Az a kijelentés, hogy „egy kis szuverenitásról le kellene mondani”, nem jelent mást, mint azt, hogy Magyarországnak előbb-utóbb minden brüsszeli utasítást követnie kellene.
Magyar Péter a köztelevízió épülete előtt tartott tüntetésen Dobó Istvánnal példálózott, felolvasta a várkapitány esküjét, és a hazaszeretet fontosságáról beszélt, pár nappal később pedig már hitet tett amellett, hogy pénzért és hatalomért kész lenne feladni hazánk szuverenitását.
Ha Dobó István élne, nagy valószínűséggel ezekkel a szavakkal verné le Magyar Péter sisakját: „Péter, te semmit nem értettél meg az esküm szövegéből! Mégis milyen áron adjuk fel a szuverenitásunkat? Egy zsák aranyért vagy egy tál lencséért? Vagy adjuk oda a várat? A hazaszeretet és a szuverenitás nem alku tárgya. Tudod, Péter, hogy hívják azt, aki pénzért és hatalomért cserébe kész lenne feladni a hazáját? Árulónak! Örülj, hogy nem ítéllek fej- és jószágvesztésre, de a hazát nem védheted tovább! Távozz innen és ajánlom, messze kerüld el a hős egri nőket!”