Háború? Ugyan!

Európa harcban áll. Ráadásul többfrontos harcban. Ez a legpusztítóbb, ugyebár. Ezt sokan nem fogják fel, nem hiszik el, sőt, ha mondják, akkor tiltakoznak, hogy őket bizony ne riogassák. (Vajon Mohács előtt is volt, aki azt sipákolta, hogy minek ez a riogatás?) Van a nyugati front, amit Európa fehér lakossága vív a muszlim és harmadik világbeli hódítókkal, és van a keleti front, Ukrajna.

Egyesek szerint nincs háború, Orbán fantáziál, propaganda, oktatásegészség. A másik a „nem baj, megérdemlik Trianonért, hülye Nyugat, kapják be”. Halkan jelezném, ha Bécsben kalifátus van, nem tudom, hogy tartunk ki. És Brüsszel szerint a maradék európai tizenévest be kell sorozni, hogy menjen irtani az európai fehér az európait.

A francia vezérkari főnök szerint Franciaországnak készen kell állnia arra, hogy feláldozza gyermekeit egy esetleges konfliktusban Oroszországgal. Ezt az új francia vezérkari főnök, Fabien Mandon mondta. Szerinte az országnak megvan a katonai és gazdasági ereje Oroszország elrettentéséhez, de nincs meg az akarata, hogy vállalja a szenvedést a haza védelmében, és ez veszélyezteti az országot. Nekem ez a kedvenc mondatom: „Ha országunk megbicsaklik, mert nem hajlandó elfogadni – legyünk őszinték – gyermekeink elvesztését, a gazdasági nehézségeket, mert a védelmi termelésnek kell majd prioritást adni, akkor veszélyben vagyunk.”

Gyakran eszembe jut a Monty Python. Szerintem maguk az alkotók sem hitték annak idején, hogy a munkásságuk ennyire örök érvényűnek bizonyul majd, és hiába telnek el évtizedek (talán majd évszázadok), egyes idézetek egyre aktuálisabbak lesznek. És nem csak a „Hívjatok Lorettának-ra” gondolok. Most, amikor Európa háborús elmebajban vergődik, beugrik az Erik, a Viking című filmből az a jelenet, amikor az atlantisziak nem bírják felfogni a tényt, hogy Atlantisz elsüllyed, holott látszik. „Tudom, hogy egyesek mit mondanak most: eljött az a nap, amikor Atlantisz elsüllyed! Ne hallgassatok a vészmadarakra. Minden a legnagyobb rendben.”