Haladás

A New York-i Metropolitan Múzeum Edgar Degas francia impresszionista festő Orosz táncos (Russian Dancer) című képének címét Táncos ukrán ruhában-ra változtatta. Emellett még ukránnak nyilvánított három világhírű orosz festőt, Ivan Ajvazoszkijt, Arhip Kuindzsit és Ilja Repint. Szemfülesek ám, még tavaly kezdődött Londonban ez az átnevezéses elmebaj, a Metropolitan már mondhatja, hogy csak csatlakoztak az angol Nemzeti Galéria helyes döntéséhez.

Csatlakozom az előttem szólóhoz! Ezt ismételgették a szemináriumon ’52-ben, amikor Kocka elvtárs felvetette, hogy az emeleti mosdót nevezzék el Sztálin elvtársról, a népek bölcs tanítójáról, aki minden bizonnyal nemcsak a proletár öntudatot, de a vizelés szakszerűségét is elvitte az elnyomott nép közé.

Úgy látszik, a „múltat végképp eltörölni” megy tovább a gyakorlatban, és hát tudjuk jól, hogy Eurázsia nem is Óceániá­val állt hadban.

Miben különbözik az, hogy könyveket írnak át, művek címét, illetve alkotóik identitását változtatják meg attól, hogy embereket retusálnak le a fényképekről, mert a párt érdekei úgy diktálják? A könyvégetés ehhez képest úri vircsaft, hisz ott nem a mű lényege semmisül meg, pusztán a sokszorosított másolat.

A haladók valahogy annak hallatán sikongatnak, ennek meg tapsolnak, mint a pártgyűlésen. Magának még nem szivárványos meg ukrajnás a profilképe? Maga reakciós, Horváth kartárs! A béke és a nép ellensége!

Amúgy meg, ha a képen nem elég ukrán az a ruha, tessék belefesteni! Ezt egyéb alkotásoknál is javaslom. Nekem például a Mona Lisában is kevés a kék és a sárga. Elképesztő, hogy Da Vinci úr mennyire nem volt befogadó szellemű!

Rákosi Mátyás idejében II. Rákóczy Ferenc neve i betűsre változott, hogy a népi hősnek kijelölt arisztokrata ne tűnjön annyira arisztokratának. Azóta is úgy van. Sőt, nyakon vágják a nebulót, ha helyesen írja le.

Ma haladóbbak vagyunk, mint tegnap, és holnap haladóbbak leszünk, mint ma!