Hirdetés

A látvány emlékezetes marad. EP, nagyterem, félkör alakban ülnek a képviselők, s középütt szabad térben egy állványon mikrofon. Belibeg egy hölgy, a rúd mögé áll és szónokolni kezd. Donáth Anna. Nevezzük nevén az eseményt: kiállt ország-világ elé, és messze hangzóan följelentette hazáját. Annak érdekében, hogy hitványul, egy egész ország lejáratásával szolgálja már leszerepelt pártja érdekeit.

A Momentumról van szó. Hiszen Donáth is, Cseh is, de Fekete-Győr is a szlovákok, a románok mellett és az őslakos magyarok ellen agitáltak az ottani választásokkor, s ebben szorgos koalíciós elvtársuk volt a DK is. A többivel most nem foglalkozom.

Korom miatt Donáth nagyszülei generációjához tartozom. Mi több, nagyanyjával, Bozóky Évával szívélyes kollegiális kapcsolatban is voltam. Ő is szerkesztő és újságíró volt, amíg élt. Az ő apja Tasziló névre hallgatott, alighanem a Horthy-korszak illusztris osztályába tartozhatott valamiképpen. Ami nekem most seckó jednó. De ismertem a lányka apját is. Tihanyban találkoztam vele először: rövidgatyás kisfiú volt. Testvérével, Ferenccel nyaraltak 1956 után az ottani újságíró-üdülőben. Snagovból hazatérve a híres Ferenc papa börtönben, de a feleség és a gyermekek szabadon. Nagy Imre kivégzésén már túl voltunk, Éva dolgozhatott, de aligha lehetett vidám az életük. Mivel én az ötvenes és a hatvanas években állandóan vitorláztam, és éppen Tihanyban volt a kikötőbázisom, a szegény Éva megkért, vigyem el a kivetett sorsú fiúkat vitorlázni. Vagyis Donáth Anna apját, a mára lelkésszé cseperedett hajdan volt kisfiút.

Ennek van vagy hatvan esztendeje. Most meg fölbukkan a lány Brüsszelben, és árulja a hazát. Mint mondtam, nem egyedül. Föl nem sorolom azokat az ellenzéki képviselőket, akik lelkesen csaholnak látszólag csak Orbán Viktor ellen, de valójában az egész országnak ártva, sőt az őket támogató butácska szavazóknak is. Miként? Minő módszerekkel? Jó példa erre Balázs Péter volt Bajnai-külügyminiszter. Szóról szóra ezt mondta az ATV-ben: „A szexuális másságot ugyanúgy üldözik Lengyelországban is, mint nálunk.” Minő karriert remél még, hogy odaáll a mószerolók falkájába és hazudik? Mert hazudik. Ez egyértelmű. Ugyanis a fene sem üldözi a másságot. Zseniális, szép karriert befutó homoszexuális barátaim is voltak az elmúlt kilenc évtizedben.

Korábban írtuk

Ami nekem lényeges. Péter úr is, és Anna leányzó is nekem csalódás. A volt külügyminiszter azért, mert azt hittem, kecskeméti származás lévén ő csak tisztességes lehet. Anna őseit pedig ösmertem. Nagyszerű emberek voltak. Nagyszülői szinten. És még valamit. A homoszexuá­lisokat hazánkban nemhogy nem üldözték, hanem szép karriert futottak be, mint föntebb említettem. Gyűlöletüket a moszkoviták hozták be, kevés sikerrel. Most a gyermekvédelmi törvényt olvassák félre az SZDSZ-től mélyen elfajult liberálisok meg a hajdan, talán igaz sem volt tisztességes baloldal mai karikatúrái, az Ujhelyik és társaik. Ezzel lejáratják az önkényesen vállalt múltjuk ritka jobbik felét is. A ma acsargonc ellenzékiek, diplomaták, újságírók és más mi a fene foglalkozásúak is ugyanarra a hazugságra építkeznek, ami most speciel a gyermekvédelmi törvény körül kering. A tudatlan, gyarmatosító szellemű nyugati politikusok pedig boldogan hisznek nekik, mert a közép- és a kelet-európai térséget prédának, gyarmatosítandó koncnak vélik.

A hazaárulás kiterjedt és jól megszervezett tevékenység, balliberális lelemény. Jó példa erre az, ami a magyar futballal történt. Még baloldali médiaszereplők is elismerték, hogy semminemű észrevehető atrocitást nem tapasztaltak. Létezik azonban egy direkt följelentésre szakosodott nemzetközi spicliszervezet, aminek van magyar tagja. Ismerjük már a nevét is. A Momentum vagy a DK hazaárulói annyiban tisztességesek, hogy nyíltan spicliskednek. Ez a fickó azonban sunyi­mód kártékony. De akár nyíltan, akár titokban űzik csúf mesterségüket, van hagyományuk, vagyis előzményük a történelemben. Közvetlen elődjeik a nyilas házmesterek voltak. Az ő tevékenységüket korszerűsítették a mai hazaárulók.