Az abban írt "kedves" soraidat juttatták el barátaim hozzám. Ezek így hangzanak: "Lovas Istvánt olvasom a Magyar Demokratában (2005. január 6.). Habony Árpádnak, a Fidesz kampányfőnökének, a puhának ítélt Fidesz-stratégia vélelmezett felelősének címzett nyílt levelében, »zsarolásos ultimátumában« azon háborog, ahelyett, hogy Rogán visszautasítaná a Nap-keltében a korábbi »keménykedését, vagdalkozását« szóvá tevő riportert, mentegetőzik, fiatal meggondolatlanságával védekezik, »bocsánatért mekeg«. És Pokorni ahelyett, hogy például egy kerületében esett gyilkosság kapcsán a közállapotok miatt interpellálná a belügyminisztert, »Pokorni kussol. Mint az egész Fidesz…«

A szerző azzal fenyegeti meg a Fideszt, hogy ha nem teljesítik a követelését, »a hónap végéig nem tartanak nemzetközi sajtókonferenciát, és nem fordítják Európa figyelmét arra, ami hazánkban történik«, meggondolja, hogy egyáltalán elmenjen-e szavazni 2006-ban, és a döntéséről beszámol a lap hasábjain.

Hogy jutott el oda a Fidesz, hogy a politikusai szó nélkül lenyelik az efféle retorikai agressziókat? Miféle mazochizmus ez? Halvány elképzelésem sincs róla. De az biztos, hogy megvoltak a fontos előzményei. Hogy mást ne mondjak, például annak tekinthető azoknak a korábbi dolgozatoknak a szó nélkül hagyása, amelyekben Mádl Ferenc köztársasági elnök vagy Martonyi János kapott hasonló alpári hangú támadásokat."

Először is, Elek. Én semmiképpen sem akarok abba a logikai hibába beleesni, amit a legtömörebben latinul úgy fejeznek ki, hogy post hoc, ergo propter hoc, vagyis ha "valami után történik, akkor miatta történik". Vagyis semmiképpen nem akarom azt elhinni, amit oly sokan gondolnak, hogy az e lapban Habony Árpád úrhoz írt levelem gerjesztett volna bármiféle fokozott aktivitást a Fidesz táján. Egyszerűen azt hiszem, hogy ez pusztán időrendi sorrend: a Fidesz MSZP-vel szembeni aktivitásának igen helyes növekedése azt követően történt, hogy a Demokratában megjelent a Habony-levél.

Másodszor, Elek. Miért gondolod, hogy a Fidesz nem nyelné le azt, amit írtam? Hiszen a Fidesz azt is lenyelte, hogy vezetőinek legyilkolására buzdítsanak az éteren és az elkövető felmentésén is zokszó nélkül túltetette magát. Ha tehát e jobboldali párt az ellenségnek e civilizált országokban elképzelhetetlen tettére reagálni sem volt képes, miért támadná meg azt a levélírót, aki közvetlen tapasztalatából arra figyelmezteti Orbán Viktor feltételezett kampánystratégáját, hogy az téved, és 2006-ban Habonyék elképzelése ellenére nem lesz 70-75 százalékos választási részvétel, hanem, pontosan ellenkezőleg, a múltkorinál jóval alacsonyabb, ami miatt a saját tábort kellene aktív állapotban tartani? Hiszen minden jel erre mutat, kezdve a jobboldal olvasótáborának (és most gondolok itt a politikai könyvekre és politikai lapok együttes olvasóinak számára) olykor drámai csökkenéséről, sőt a bulvárlapok felé fordulásától egészen azon jobboldali szavazók tömegéig, akik azt mondják: ha "ezek" (és itt a Fideszre mutogatnak) ilyen langyosak és nekik mindegy, akkor "sz…k" nekik elmenni szavazni.

Ezután előveszed a Mádl vagy Martonyi elleni támadásokat. Mondd, Elek, szerinted " és most hagyjuk Mádlt " Martonyi hány szavazót szerzett a Fidesznek? És hányat taszít el magától azzal, hogy mindazok, akik a Fideszre szavaznak, tökéletes biztonsággal meg vannak győződve arról, hogy ha Martonyi bármilyen posztot kap, az általa vezetett intézményben az ellentábor tagjainak haja szála nem fog görbülni, sőt ficánkolva és óránkénti rendszerességgel nyomkodja majd a dikicset a következő Orbán-kormány (ha ilyen lesz, és reméljük, lesz) véknyába? Ellentétben a mi oldalunk tagjaival, akit a hereverők bandájának örökösei gyakorlatilag egy szálig kinyírtak 2002 nyara után.

Harmadszor, Elek. Mintha nem értékelnéd, hogy én egyszerűen arra szólítottam fel Habony urat, hogy honosítsa nálunk is a világon máshol politikai normalitásnak nevezett gyakorlatot. Vagyis én nem azt javasoltam, hogy most kezdődjék a kampány és Gyurcsány minden kreténségére ellenkreténséggel válaszoljanak, hanem azt, hogy a jobboldal egyetlen szóba jöhető pártja viselkedjen úgy, mintha ellenzéki párt lenne. Mint ahogyan azt Fricz Tamás kifejtette és én két héten át hosszan idéztem Tőkéczkihez írt levelemben.

Negyedszer, Elek. Ugye te nem vagy az egyetlen csodabogár a jobboldalon, aki azt hiszi, hogy a másik oldal a jobboldal győzelméért drukkol? Ugye te sem hiszed azt, hogy a másik oldal azt a magatartásformát javasolja, amelyik nyerő saját maga ellen? Én a levelemben erősen nekimentem Rogánnak, aki korábbi keménységéből metamorfózison átmenve nemrégiben még a másik oldal bocsánatáért darizott. Hogy ez nekünk mennyire nem jó, hadd idézzem neked a Népszabadságot, amely február 8-án ezt írta: "Az év első napján pedig felüdülés volt látni és hallani a száz legsikeresebb magyar fiatal közé választott Rogán Antalt. Aki egyre okosabb, higgadtabb és szimpatikusabb politikussá érik. Ezért azután minősíthetetlen durva stílusban meg is feddte őt a radikális jobboldal vezető publicistája, a számomra viszolyogtató, de kétségtelenül nagy visszhangot kiváltó »zsarolásos ultimátumában«. Jellemző".

Emlékszel, Elek, egyetlen esetre is, amikor a másik oldal azt a politikust vagy véleményformálót dicsérte volna, aki a saját (jobboldal) konyhájára hoz? Ugye nem, Elek. Látod, ezért is örülök annak, hogy Rogán Antal újabban (ismét persze elkerülve igyekezvén a "post hoc, ergo propter hoc" logikai csapdáját) megint kezd visszatérni eredeti önmagához.

Ötödször, Elek. Írásodból implicite megint előbújik a "jobbszél" elleni általános támadásod. Tőkéczkinek írt levelemben idéztem, miket nyilatkozott az amerikai Pat Robertson. Például, hogy a liberálisok egyik fészkét, az amerikai külügyet meg kellene szórni atombombával. És erre a republikánusoknak egy szava sincs. De itt van egy újabb eset, amelyet a jobboldali sajtó sete-sutaságában szintén nem használt ki. Mit gondolsz, mi történt Dániában? A szuperliberális (hangsúlyozom, nem konzervatív, nem liberális, hanem szuperliberális) eddigi miniszterelnök, Anders Fogh Rasmussen, aki eddig is a szélsőjobboldalra támaszkodott, úgy nyerte meg a múlt heti választásokat, hogy hivatalban maradó kormánya még inkább jobbra csúszott, hála a szélsőjobb további megerősödésének. És hol van a Haider-ügyben kórusban zengő európai "szélsőjobbozás"? Fel sem teszed az izgató kérdést, hogy miért? És hol van a te rosszallásod, Elek? Dániában minden megengedhető, de nálunk az sem, hogy Bencsik András hetilapja egyeseknek merészeljen kényelmetlen lenni? Miközben az amerikaiak százezer iraki polgárt bombáznak át a másvilágba, Izrael évtizedek óta megszállva tart palesztin területeket, velővé lőve szét kisiskolásai agyát? Elek, te tényleg ilyen hülye vagy?

A budapesti arab nagyköveteknek

Tisztelt Excellenciás Uraim! Önöknek nagyon jól esett, hogy 2001. szeptember 11-e után Orbán Viktor személyesen nyugtatta meg önöket: kormánya nem tekinti az "arabokat" terroristáknak és a magyar" arab viszonyon a New York-i és washingtoni támadások semmit nem változtatnak.

Most pedig a szaúdi"magyar focimeccs kapcsán meghallhatták Gyurcsány Ferenctől, hogy mi az igazi véleménye a másik oldal első emberének az arab nemzetről ("Arab terroristák").

Önök ennek ellenére 15 éve nem hajlandóak jobb kapcsolatokat kiépíteni a magyar konzervatívokkal és az önök hosszú távú érdekei előmozdítása céljából (is) segíteni őket olyan időkben, mint a mostani, amikor a "szívességbankba" tett forintjaik jelentősen megfialnának. Holott önök pontosan tudják, hogy mi történik Magyarországon és mennyiben közösek az önök és a magyar konzervatívok érdekei és kik a közös ellenségei.

Csakhogy önök pontosan olyanok " és itt gondolok az arab államok és az iszlám államok közösségére, amely soha nem tudott egységesen fellépni a világpolitika talán leggyúlékonyabb kérdése, a palesztin"izraeli viszonyban ", mint a magyar jobboldal. Önök között sincs egység. Az önök által képviselt országok közül vannak olyanok, amelyeket az amerikaiak " ahogyan a pesti vagánynyelv mondja " kilóra megvettek. Azonkívül országaik lusták, tunyák, tohonyák, korlátoltak és tehetetlenek, mint a mi jobboldalunk. Ellenségeink legnagyobb örömére.

Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy szavaimmal teljesen egyetértenek és hogy ennek ellenére a jövőben is ugyanazt a politikát folytatják mint eddig tették.

Tisztelettel, Lovas István

Vörös T. Károly

főszerkesztő

Népszabadság

Tisztelt Vörös Úr!

Miután emlékezetből idézem, nem tudom megadni a lap dátumát. Csak a felmérés témáját. Azt kérdezték egyik alkalommal olvasóiktól, hogy egyetértenek azzal az összeggel (amit, ha jól emlékszem, meg is neveztek), amelyet a Terror Házára költöttek.

Ugye ön ezt a címoldalon közölt felmérést nem tekintette burkolt uszításnak a kommunizmus áldozatai ellen?

Ha ez így van, akkor miért nem közölnek felmérést például arról, hogy az adófizetők sokallják-e a Páva utcai holokauszt-múzeumra és a minősíthetetlenül rossz kritikákat kapó Sorstalanság című filmre költött állami milliárdokat?

Tegye meg, hogy az okot akár egyetlen szóban összefoglalja. Nem baj, ha a szó az "izmus" összetételre végződik. Csupán őszintén hangzana. Egyébként természetesen nem "marxizmusról" van szó.

A pedofil katolikus papokról cikkező lapok szerkesztőinek

Tisztelt Szerkesztők!

Önök oly gyakran és jó ízű kárörömmel írtak és írnak a katolikus egyház pedofil papjairól. Ha megkérdeznék önöktől, hogy ezt miért teszik, azt felelnék, hogy mert ennek hírértéke van, és az embereket érdekli.

Az Associated Press nevű vezető amerikai hírügynökség minapi New York-i jelentése szerint a város egészségügyi hatóságai egy kisbaba halálát vizsgálják. Å? egyike volt azon három csecsemőnek, akik herpeszt kaptak, miután egy rabbi körülmetélte őket. Mind a három babát Yitzhok Fischer rabbi metélte körül októberben. A zsidó törvények szerint, jelenti az AP, a körbemetélési sebből a "mohel", vagyis a metélést végrehajtó személy vért vesz, közli magyarázatként az Associated Press, hozzátéve: "A legtöbb mohel ezt kézzel végzi, de Fischer azt a ritka gyakorlatot követte, amikor a száját használta".

A New York Daily News című napilap ugyanerről hosszabb anyagot is közöl.

Ugye csupán tökéletes véletlen, hogy a fenti "elveik" szerint éppen ennek a hírnek nincs hírértéke és önök szerint olvasóik érdeklődését sem váltaná ki?

Egyszer volt…

Nagy idők tanúi vagyunk. Saját szemünkkel láthatjuk a legenda kialakulását. Ahogyan Mátyás királyról a nép ajkán mesék születtek, most a kormányfőről keletkezett szép monda: "Gyurcsány és a ceglédi kislány". Úgy látszik, ez az új trend, ezért én is írtam egyet, s ha mások is kedvet kapnak, rövidesen illusztrált kötetben láthat napvilágot a "Mesék az igazságos Ferencről" című kötelező olvasmány.

Történt egyszer, hogy Rytkó Emília álruhában járta a vidéket, mert megbízást kapott, hogy keressen új miniszterelnököt. Elvetődött egy dimbes-dombos, Audis, úszómedencés, villás vidékre. Látja ám, hogy az egyik kertben koktélját szopogatja valaki. "Ez a D"209-es szám?", kiáltott be. "Az bizony. Méghozzá a III/II-es!", felelte a férfi. Az álruhás nő közelebb lopódzott a kerítéshez, s halkan mondta: "Én Budáról jövök, László udvarából. Gyere fel holnap a székházba, s te leszel a miniszterelnök!" "Hiszen én ahhoz nem értek…", ellenkezett a koktélos, de az amazon letorkollta: "Nem is kell. Megy anélkül is, majd meglátod!"

Hitte is a férfi, nem is. Azért másnap csak elment Budára, s legott miniszterelnök lett belőle. Csakugyan nem értett hozzá, ahogyan ígérte, de így bizony nem ment túl sokáig a dolog. Álruhát öltött ezért Kuncze, Toller s még néhány udvari ember, s visszatértek a Mercedeses, jacuzzis, dimbes-dombos vidékre. Az egyik kerítés mögül már leste őket a Ferenc. "Na, csakhogy, már vártalak benneteket!", szólt a Ferenc. Fölment híveivel Budára, szétcsapott a pártban, s hazazavarta a koktélivót, ő meg beleült a miniszterelnöki székbe. Onnan osztotta eztán parancsait a nép bosszantására, valamint rokonai, barátai és üzletfelei nagy örömére. Nagyon megtetszett neki ez a miniszterelnökösdi, és elhatározta, soha többet nem is fog mást csinálni. Igen ám, de az Úr 2006. esztendejében újból szerencsét kellett próbálnia. Felöltözött reggel a kastélyában, maga köré gyűjtötte hűséges kutyáit, s elkocogott Budára, nyomában a hosszú nyelvvel lihegő pincsikkel. Ám nagy megrökönyödésére a várbeliek útját állták, s rászóltak: "Tágulj innét a kutyáiddal együtt!" Ekkor nyílt a palota ablaka, s kikiáltott rajta a Viktor:

" Egyszer volt Budán miniszterelnök Gyurcsány! Csak egyetlenegyszer!