Az a gyanúm, hogy nem is a világjárvány, hanem az arra adott válasz a veszedelmesebb az emberiségre. És főleg az utóhatása, a visszamaradt hisztéria. Játszandó a görög nyelvvel és a görög szavakkal, a pandémia pandemóniumot idézett elő a kerek egy világon, démonok összességét, pokoli fölfordulást, zűrzavart az egyetemes köztudatban. Amit különféle haszonleső politikai mozgalmak hitványul iparkodnak fölhaboztatni, saját érdekükben.

Hirdetés

A világjárvány egy sor intézkedést váltott ki, kényszerített rá az országokra éppen úgy, mint a földrészekre és kisebb közösségekre is. Ezt bezártságnak nevezhetjük, szabadságmegvonásnak, a kijárási tilalomtól kezdve a magánszemélyek egymást látogatásának korlátozásáig. Szükségszerűen tönkrementek vagy nehéz helyzetbe kerültek ebben a megszorításhálózatban elképesztően sokan. Nemcsak magánszemélyek, hanem tömeg nagyságrendű csoportok is. Például a turisztika, a szállodaipar, az étteremhálózat képviselői. Nem folytatom. Az ilyen és ehhez hasonló tevékenységi ágak két-három hónap alatt is megroppanhatnak, nemhogy másfél-két esztendő alatt. Ahogyan a természetben a tápláléklánc egyes szemei, a társadalomban a különféle szakmák, tevékenységek függenek egymástól. Úgy omlott össze a társadalom egymáshoz kötődő elemeitől a rendszer, mint a kártyavár vagy a dominósorozat.

Ami érthetően és természetesen hisztériát, sőt tömeghisztériát idézett elő. De ez a hisztéria olyan területekre és ágazatokra, intézményekre és szervezetekre is átterjedt, amik esetében ezt semmi sem indokolja. Amire egy rádióban elhangzott beszélgetés, Mérő Vera és a higgadt ellenzéki, nekem rokonszenves Hont András elmefuttatása hívta föl a figyelmemet. Arról beszéltek, hogy a nemzetközi futballszervezet súlyosan megbüntette Magyarországot. Holott még az ellenzéki vonzalmúak is állították, hogy nem történtek atrocitások a hazai meccseken. Legalábbis alig értékelhetőek és érzékelhetőek. A németországi szervek pedig hisztérikusan fogadták a magyar szurkolókat, bűnözőként bántak velük. Ami nem lep meg, mert a francia, belga, holland és más nyugat-európai események is hisztérikusak. Utcai tüntetéseken tiltakoznak az emberek az őket védeni akaró intézkedések ellen. Mégpedig hisztérikusan durván. Aminek a szélsőséges és abszurd megnyilvánulása volt a lefejezés a XXI. század Európájában! Az teljesen mindegy, hogy bevándorló vagy őslakos követte-e el a rémtettet. Nyugat-Európában történt. Ott, ahol a liberális hisztéria uralkodik. Európa nyugati, „civilizált” kétharmadán.

Hangsúlyozzuk, hogy a magyar nép mentes az efféle hiszterizálástól. Higgadtan veszi tudomásul az egészségügyi rendeleteket, idegen kultúrájú, vagyis kulturálatlan fejvadászokat pedig nem fogad maga közé. Nehéz helyzetben is méltóságteljesen viselkedik. A szép emlékű Gyurkovics Tibor hiszteroliberálisnak nevezte a magyar ellenzéket. Ugyan minek nevezné a maiakat? Félve kérdezem: egyáltalán léteznek még liberálisok? Mert olyan őrületesen nagy a minőségi különbség a maiak és a tegnapiak között, hogy a liberalizmust leminősítők hívhatják csak Gyurcsányt, Dobrevet, Jakab Pétert, Fekete-Győrt, Cseh Katalint meg a többit liberálisnak.

Hisztérikus a másságkérdés kezelése is. Hosszú életem során igen sok homoszexuális embert ismertem. Egyik jobb volt a maga mesterségében, mint a másik. Komoly, rokonszenves emberek, nem vigéclelkűek. És nem dobolták ki másságukat. Nem viháncoltak az utcán csiricsárén. Hiszem, hogy egy homoszexuális sem volt az utcai cirkuszolók között. Heccmacherek, pöcsölőnyi politikusocskák csíkosra festett arccal és gátlástalanul, pitimód meglovagolták a Pride-ot hitvány kis haszonlesésük érdekében.

Korábban írtuk