Hogy kell tönkrezúzni egy eszmét?

Úgy, hogy nevetségessé kell alázni.

Dumas valamelyik kalandregényében a rettenthetetlen hős hajón jön vissza Angliából, és már elfelejtettem, mi okból, nevetségessé válás veszélye fenyegeti. Őrületes rettegés tör rá, olyan állkapocs- és fogvacogtató félelem, amit ez a tipikusan hencegde francia még életében nem ismert. Nem is sejtette mi az a félelem?

És miért félt a nevetségessé válástól? Mert tudta, ha röhögnek rajta, vége a nimbuszának, s ha vége tekintélyének az első sehonnai utcakölyök egy csorba bicskával megalázhatja, porig sújthatja.

Persze ahhoz, hogy valaki fölismerje: nevetségessé válhat és arra is rájöjjön, mitől és miként válhat nevetségessé, humorérzékre van szüksége, a humorérzékhez pedig egyfajta gondolkodni tudás, ítéletalkotás kívántatik. Mit kacifántoskodok én most ezzel a még csak elméletinek sem mondható fejtegetéssel? Mert egész életemben megtapasztaltam ennek az igazát. Most csak a mindennapi aktualitásokra szűkítve a tárgyat, Molnár Csaba kijelenti, hogy a hágai nemzetközi bíróságon bepörli a magyar kormányt, azért, mert a határokat katonákkal akarja védelmezni. Amire pártja hülyeség tartalékából, az eljelentéktelenedett Vadai Ágnes csak rálapátolt.

Molnár Csaba nagy mestere a röhögségessé válásnak. Előbb lejáratta korábbi eszméjét a szocializmust, pártját az MSZP-t, nézzék meg, mi maradt belőle! Most meg ha törik, ha szakad, lejáratja Gyurcsány pártját, de azt, hogy miféle eszmét, nem tudom, mert eltrutymósodtak az elveik.

Kérem tisztelettel. Hát még mindig nem veszik észre, hogy az európai baloldal, hála a rája kullancskodó liberalizmusnak, végelgyengülésben vonaglik? Hát nem veszik észre, hogy az MSZP, a DK, talán az LMP kivételével, minden ellenzéki párt nevetségessé vált öt esztendő óta, és nevetségességük röhögségessé fokozódott? Jó, jó. Példaképük, a nagy Szovjetúnió, akarom mondani Nyugat-Európa hülyöncei. De hát mégsem kéne az ő útjukon araszolni, mert ez az út jól láthatóan a pokolba vezet. Itt van ez az egyáltalán nem franciásan hangzó nevű külügyminiszter. Miközben a franciák Calais-nál falakat, kerítéseket emelnek, évszázados szokás szerint szidja a magyarokat, embertelenségük miatt. Az elszakított területek sanyargatott magyarjairól fogalma sincs? A Baross téri hajléktalanoknak ugyan adtak-e enni és inni azok, akik hirtelenül táblákat emelgetve közlik a szerencsétlen, félrevezetett, becsapott menekültekkel számukra érthetetlen nyelven: „veletek vagyunk”. És vajon, meghasad-é a szívük a csongrádi tanyalakó parasztokért, akik most nagyobb félelemben élnek, egész évi munkájuk gyümölcsét pusztulni látván, mint amikor a szörnyűséges szovjet hadsereg éppen fölszabadította őket? A balliberálisoknak és kelekótya eszükment híveiknek nem szükséges egészen a Kalahári sivatagig vagy az afgán hegyekig elsóhajtozniok, ha együttérzést akarnak kivajúdni magukból. Elég ha Csongrád megyéig lehuggyantják magukat. És az eszükbe sem jut megkérdezni, hogyan kerültek ide ezek a valóban szerencsétlen emberek? Van, aki köztük a háromezer kilométeres út közben szült, van, aki halálos beteg. Nem kérdik meg honnét van pénzük? Ugye nem hiszik, abból, hogy eladták javaikat. Mert a globalista milliárdosok afgán barlangokra és szíriai bombázott területeken árválkodó kunyhóikra vágynak? Lakva ismerszik meg az ember. Mennyire ácsingóztunk Nyugat után a valóban bornírt szovjet elnyomásból. Az elnyomás kivonult, s maga után hagyta a bornírtságot hulladékaiban, az MSZP-ben, a DK-ban meg a többiben.