Hol vannak a rabszolgák?

Hogy a világban felborult a rend a járvány miatt, evidencia. Ha pedig a rend felborul – gondolhatnánk –, akkor helyre kell billenteni. A gond csak az, hogy a megbomlott nyugati civilizációban a rend teljesen mást jelent, mint amit annak vélnénk.

Itt van például az uniós vakcinaútlevelek ügye.

Még egyetlen darabot sem gyártottak belőle, még azt sem tudjuk, milyen adatok szerepelnek majd benne, egységes lesz-e, avagy nemzeti hatáskörben készülnek, de máris hatalmas viták keletkeztek. A fő kérdés, hogy az uniós döntéshozók mereven ragaszkodnak-e az ideológiai rögeszmékhez, az úgynevezett uniós normákhoz, vagy pedig az élet, a gyakorlat és a szükségszerűség pártjára állnak.

Hogy uniós vakcinaútlevélre szükség van, nem kérdés. Illetve csak azok számára, akik nem a rendet, hanem a káoszt pártfogolják. Lehetetlen, hogy egy állam ne szabhassa meg, kiket fogadjon be nemzeti határain belülre. Hogy hiteles okmányokkal igazolja a látogató, átesett-e már a fertőzésen, beoltották-e, avagy éppen ellenkezőleg, semmilyen módon nem tudja bizonyítani, hogy nem hordozza a vírust. Közeledik a nyár. A spanyol, görög, olasz, horvát tengerparton a vendéglősök, szállodások, szolgáltatók úgy várják a turistákat, ahogyan még soha nem várták. Már egy fél szezon is óriási segítség lenne a másfél éve kibillent büdzsé helyrebillentésében. Csakhogy a spanyol, görög, olasz, horvát állam joggal mondhatja, hogy állj, tavaly azt már eljátszottuk, hogy szabad nyaralni, aztán idejött néhány millió ember, rendesen összefertőzték egymást és minket is nyár végére, ezért a vírus új erőre kapott, és újabb egy évre megállt az idő Európában.

Mert ez történt.

Az elemi logika helyett, hogy vezessük be a vakcinaútlevelet, ha nem uniós, akkor legalább nemzeti hatáskörben, annak érvénye pedig legyen kötelező mindenkire nézve, Brüsszelben tehát más gondolati erőterek is léteznek. Például a dogmatikus aktakukacoké, akik ráböknek az úgynevezett uniós alapelvekre, és azt mondják, hogy a személyek szabad áramlását megállítani, rendszabályozni háborús bűntettel ér fel. Ugyanilyen problémát jelent számukra, hogy beoltott és be nem oltott ember között ilyen módon különbséget tennénk az Európai Unióban – ez a lehetőség a brüsszeliták uniformizált, egyenlősítő világában, amelynek hazug alapító mítosza, hogy minden ember egyenlő (miben is volna az?), szó szerinti rémtett.

Vannak egyfelől tehát a realitások, és ha innen nézzük, érthetetlen, miért nem nyomjuk máris milliószámra az útleveleket, másrészt az Európai Unióról éppen ezekben a napokban derül ki, hogy teljesen alkalmatlan arra, hogy valódi veszélyhelyzet idején bármiféle megoldást kínáljon.

Egyelőre ott tartanak, hogy a bizottság benyújtott egy javaslatot digitális zöldkártyákra, de máris megkezdődött a szokásos impotens huzavona, még az Európai Parlamentnek és a tanácsnak is jóvá kell hagynia az előterjesztést. Elvileg három hónapig vagy tovább is eltarthat a folyamat, addig mindenki garantáltan megbolondul Európában, hogy akkor nyaralhat-e vagy sem. Nem csoda, hogy a lassú uniós ügyintézés miatt a légitársaságok saját teszteket akarnak nyomtatni, azokat az utazók egyszerűen kitöltenék, és kész. Hogy ez elégséges intézkedés-e, erősen kétséges, de pontosan jelzi az uniós intézmények hatástalanságát. Persze, mit várhatunk az Európai Unió csúcs­szerveitől, amelyek nem tudtak időben és elég mennyiséget vásárolni oltóanyagokból, politikai szempontok szerint engedélyeznek vagy visszatartanak különféle vakcinákat, ami pedig már raktáron van, azt nem tudják méltányosan szétosztani, alapos gyanú szerint trükköznek, az egyik ország többet kap, a másik kevesebbet. Nem én mondom az utóbbit, hanem Sebastian Kurz osztrák kancellár.

Az uniós vakcinaútlevelek ügyét alkalmasint a szükségszerűség fogja elrendezni. Az unióban ugyanis semmi nem számít, sem a keresztény alapok, sem a valódi szolidaritás, még a tagországok nemzeti hagyományait, kormányzási szisztémáit sem tartják tiszteletben. Roppant elkötelezettek azonban a gazdasági ügyekben. Ezekkel kelnek, ezekkel fekszenek, csakis a gazdasági fejlemények, a statisztikák bűvölik el őket, a mutatók szinten tartását és örökös javítását tekintik az Európai Unió létkérdésének.

Nos, most az következik majd, hogy a saját bőrükre megy a vásár. Választaniuk kell a szép elvek és a gazdaság helyrebillentése között. Az unió nyugati felében ugyanis több millió kelet-európai munkavállaló dolgozik, akiknek egy része most otthon, a szülőföldjén ragadt a járvány miatt. Ezek az emberek egy-másfél éve hiányoznak az osztrák, német, francia, holland vendéglátásból, egészségügyből, szolgáltató szektorból. Miután az osztrák, német, francia és holland polgár nem áll neki nyugdíjasokat tologatni a szanatóriumban, nem sikálja ki a konyhát a vendéglőben, nem hozza ki tálcán az italt, már nem tud és nem akar csempézni, ácsolni, burkolni és betont önteni, most hirtelen felértékelődtek a kelet-európai munkavállalók.

Ezért lesz uniós vakcinaútlevél. A dolog nem tűrhet halasztást, a nyugati világ követeli vissza a külön bejáratú keleti munkáskezeket. Ilyenkor nem számítanak a magasztos elvek, a személyek szabad mozgása, az egyenlőség, meg a többi firkálmány. Csakis egy dolog fontos: az ő kényelmük, komfortérzetük. Hol vannak a rabszolgák? Még nem értek vissza? Hát, akkor lesz vakcinaútlevél!

Tragikomikus, hogy miközben a saját polgáraik millióinak életét veszélyeztetik, mert politikai okok miatt elzárják tőlük az orosz és kínai vakcinát, a saját nemzetgazdaságukból hiányzó munkavállalók visszaszerzését illetően nincsenek erkölcsi aggályaik. Hiszen a gazdaság szent, az ember nem. Ezt is megtanulhattuk járvány idején.

Nos, lesz tehát uniós vakcinaútlevél, de nem az észszerűség, hanem a fentiek miatt. Vicc az egész.