Homokra épített ház

Már van rálátásunk a Magyar Péter jelenségre, és egyre nyilvánvalóbb, hogy ez az egész képtelenség. Olyan, mintha egy raliversenyző árkon-bokron keresztül, toronyiránt indulna el a cél felé. Az elején mindenkit megelőz, de előbb-utóbb tengelytörés lesz a vége.

Nem gondolom, hogy Magyar Péter „küldött ember”, valakik bábja. Nyilván hozzácsapódtak politikai ambíciók és pénzek is, azért itt százmilliós költések vannak. De Magyar továbbra is önjáró, megy a maga feje után, mert az önveszélyességig menően meg van győződve a saját igazáról. Még azt is el tudom képzelni, hogy már évek óta mindenféle bajai voltak a Fidesszel. Sok ilyen ember van, aki folyton „megmondta”, de ezeknek beszélhet, nem hallgatnak rá, pedig ő sokkal jobban csinálná. Most úgy érzi, hogy a látványos siker végre őt igazolja. Miért hallgatna bárkire is?

Csakhogy a politika nevű játékot nem így játsszák. Vagy még inkább: hosszú távon így nem lehet játszani. Magyar Péter június 9-én ott áll majd egy 20-25 százalékos párttal, 4-5 európai parlamenti képviselővel – valójában azonban párt, közösség, intézményi háttér, program nélkül. Persze, hogy rengetegen jelentkeznek majd nála, tisztességes emberek mellett égő szemű őrültek, gátlástalan karrieristák, politikai szédelgők, gyakorló elmebetegek, sőt, mindenféle frusztrációkkal teli, sértett, az önveszélyességig önhitt Magyar Péterek – és neki sem ideje, sem eszköze nem lesz arra, hogy mindezeket kiszűrje a tisztességesek közül. Még a 4-5 EP-képviselőjéről sem tud semmit. A pozíciójuk, a jövedelmük sem tőle függ, mi a garancia, hogy másnap nem árulják el? Semmi.

Összeszokott, kipróbált, erős belső kohéziójú, egymás iránt lojális csapat nélkül tartós politikai sikert elérni nem lehet. És akkor a kiérlelt, évek vitáiban edződött és letisztult, erős meggyőződésen alapuló programról még nem is beszéltünk – hiszen az végképp nincs neki. Homokra épített ház ez a Tisza párt: jön majd a valóság árja, összedől és romhalmazzá válik.