Amikor az erkölcs és a jog vagy politika ütközik egymással, akkor a történelem tanúsága szerint az erkölcs mindig vereséget szenved. De csak rövid távon. Mert hosszú távon az erkölcs megtagadása súlyos, az esetek többségében tragikus következményekkel jár, ugyanis a természet, amiképpen azt François Rabelais megfogalmazta az 1530-as években, valóban irtózik az űrtől, ám ugyanígy az erkölcstelenségtől is irtózik, és amint lehet, e téren is igyekszik helyreállítani a rendet.

Hirdetés

A jog most kegyetlen büntetést rótt ki tizenöt személyre, amiért azok azt gondolták a 2006-os borzalmas rendőrterrort követően, hogy amennyiben az állam ráronthat ártatlan állampolgárokra, akkor nekik is joguk van rárontani az államra. Tévedtek, és ennek most megfizetik az árát. Budaházy György és 14 társa összesen 117 év fegyházbüntetést kapott, maga Budaházy 17 évet. Pro forma talán elkövettek olyan cselekményeket, amelyek megfelelő szemszögből kimeríthetik a terrorizmus fogalmát, de legyünk óvatosak ezzel. Jelen sorok írója is egy év letöltendőt kapott első fokon egy cikkért, amit nem is ő írt, de ebben a lapban megjelent. Aztán megsemmisítették az ítéletet. De nem ez a baj a szóban forgó verdikttel. Hanem az, hogy vele az erkölcs itt és most megbukott.

Az igazán súlyos terrorcselekményeket ugyanis az azonosító nélküli, álarcos rendőrök követték el, amikor rárontottak ártatlan, védtelen és fegyvertelen személyekre, amikor kegyetlenkedtek, kínoztak és vért ontottak, ráadásul ezrek szeme láttára, azzal a céllal, hogy megfélemlítsék és felháborítsák az embereket, mindezzel pedig zavargásokat robbantsanak ki. Ám hiába a több ezer tanú, hiába tudja a közvélemény a felbujtók és a bűnösök nevét, hiába derült ki napnál világosabban, hogy a Gyurcsány-banda saját gaztettei elleplezésére az őszödi beszéd nyilvánosságra hozásával, titkosszolgálati eszközöket is bevetve – gondoljunk a több mint egy hónapon át tartó rendőrök kontra csuklyások utcai cirkuszra – polgárháborús válságot akart kirobbantani, sőt emberhalált akart, hogy a káoszra hivatkozva felfüggeszthesse a jogállamot, és ezzel másokra hárítsa saját gaztettei felelősségét.

Azonban a rendőrök nem nyomoztak saját maguk ellen, az ügyészség nem talált terrorizmusra utaló jeleket a véres kegyetlenkedésekben, a bíróság nem találta bűnösnek a bűnösöket, és a demokráciaellenes összeesküvés, a Gyurcsány-terror, hiába látta közvetlen közelről az ország népe, büntetlen maradt. Ennek a súlyos bűncselekménynek, a rettenetes terrornak nem lettek jogi következményei. Csupán politikai választ tudott adni a társadalom a 2010-es országgyűlési választásokon. A magyar társadalom erkölcsi rendje tehát megrendült, ám a politika eszközével részben sikerült orvosolni.

Most azonban újabb csapás érte az erkölcsi rendet, újra felszakadtak a sebek, mert az nem lehet, hogy az igazán nagy bűnösök megúszták a büntetést, nem kellett tíztől életfogytig terjedő fegyházbüntetésre bevonulniuk, de akik sokkal kisebb súlyú cselekményt követtek el, ráadásul éppen azért, mert – tévesen – azt gondolták, hogy ha az állam bűnözik, akkor nekik kell vele szembeszállni, azok kegyetlen büntetésben részesüljenek. Ezt nem lehet elfogadni. Vagy mindenkinek bűnei szerint kell elszenvednie a büntetést, vagy ha az állam többféle okból nem képes e gyakorlatnak érvényt szerezni, akkor senki ne állhasson bosszút néhány kiszemelt ellenfélen. Ez hiba, amit orvosolni kell.

Korábban írtuk