Hungarikum Liget 2.

Mindenekelőtt a Lakitelek Népfőiskolára összpontosítunk. (A kérdésről a főiskola jelentetett meg egy kiváló tanulmányt éppen a Hungarikum Liget részeként a Balázsi Károly tollából Népfőiskolai hagyomány – Történeti vázlat 1769–2010 címmel.)

Előtörténetét nem részletezem, csak megismétlem, hogy 1914-ben már szerveztek népfőiskolát, a húszas években folytatták, de 1932-től virágzott föl igazán a mozgalom Klebelsberg Kunó idején. Két célból. Az egyik: a Trianonban megrongált nemzettudat gyógyítása, a másik: a gazdálkodás tudományának a fejlesztése a gazdák körében.

A Lakitelek Népfőiskola ebből a programból mindenekelőtt a nemzettudat erősítését vagy föltámasztását helyezi előtérbe a határokon túli magyarság között. Volt szerencsém előadást tartani egy ilyen főiskolai programban határon túli gyermekeknek, akik a Lakitelek Alapítvány költségén bentlakásos iskolában vendégeskedtek, és előadásokat hallgattak a magyar történelemről, irodalmunkról. A Tisza menti főiskola a szükségszerűen bekövetkezett hiányokat iparkodott pótolni.

Az én hallgatóim a legjobban meggyötört határon túli magyarok közül kerültek ki. A kárpátaljai magyarságból. Feleségem családja főként onnét származik, s még ma is élnek ott rokonai. Valamint a Felvidéken. Kárpátalja 1939-es visszatérésekor gyermekként jártam ott apámmal, és máig vannak személyes kapcsolataim az áttelepült kárpátaljai magyarokkal. Ezért nem volt sem idegen, sem ismeretlen számomra a Lakiteleken nyaraló gyermekek habitusa. Nem feledhetem azt a sok tiszta tekintetű, csillogó szemű, kedves gyermeket, aki nyáron, pihenés idején tanulni akart, érdeklődött és itta magába mindazt, amit magyar embernek tudnia illik.

A lakiteleki kollégiumrendszer jól kigondolt, előre megtervezett program szerint működik. A foglalkozások szervezetéről ezúttal nem szólok, csak a témáikról vázlatosan. És ízelítőül a 2019. évi programokból ragadok ki részleteket.

Hétvégeken főleg fiatal fölnőtteknek, például gazdálkodóknak tart a főiskola szakmai oktatást. Péntek estétől vasárnap délig nyári szünidei bentlakásos foglalkozások mellett. Ezek a „kollégiumi hétvégék” és „nyári képzések”. Képességfejlesztés, ismeretterjesztés a pedagógiai cél. A témakörök jellemzik a főiskolát. Mindenekelőtt a nemzeti „összetartozás-tudatot erősítő kollégiumi képzések”. Éljék bele magukat a határon túlról idelátogató magyarok életébe az itthoniak is. Immáron a százéves Trianon okozta szenvedéseikbe. Csak egyetlen utalás: a kárpátaljai magyarság tudatos fizikai likvidálása, százezernyi magyar Gulagra hurcolása. 1945 után és ma is anyanyelvük mészárlása. A magyar balliberális ellenzék még mindig nem fogta föl, hogy a magyar nemzeti, nemzetiségi kérdés nem nacionalista ügy, hanem humanitárius. Az ellenzék meg szurkol a román, szlovák magyarellenes politikacsinálóknak, Gyurcsánytól Cseh Katalinig.

A második jellemző program a „Kárpát-medencei Értékfeltáró Kollégiumok” tevé­kenysége. Az ide vonatkozó részt idézem: „A Lakitelek Népfőiskola az elmúlt öt évben 21 külhoni és 4 belföldi értékfeltáró kollégiumot szervezett. A kutatássorozat a Kárpát-medence magyarlakta térségei tárgyi szellemi és természeti értékeinek, hagyományainak felmérését és dokumentálását végzi.”

Ez a tevékenység gyümölcsöző nemcsak a határokon túli, hanem a belföldi magyaroknak is. Hiszen korábban a „világ proletárjai” jelszavával, most a liberális világegység, világpolgár globális eszméjével rongálják a magyar nemzeti öntudatot. Tehát éppen hogy megszabadultunk a nemzetirtás egyik formájától, máris benne vagyunk a másik változatban. Mert ne áltassuk magunkat. A baloldal liberális tevékenysége erre megy ki. Amit a karikatúrafigura Gyurcsány és a sokat emlegetett Cseh Katalin, Donáth Anna és Fekete-Győr András művel önszorgalmúan (?), de tyúkeszű módra: túlzottan átlátszóan, gyermetegen, de mégis kártékonyan.

(Folytatjuk.)