Húsvéti fertőtlenítés, avagy büdösbogár bocskaiban

Nagyhét előtt bandákba verődve vonulnak kertjeinkbe a kártevők, rothadt avarból, saras koszból, nyálkás békakő alól vagy szennycsatornából és foglalnak el gondozott ágyások közti keskeny átjárókat, utakat, békésen zöldbe forduló tereket némi élelem, rivalda, röviden dologtalan szerzés utáni vágytól űzetve.

Mit tegyünk, ha átteleltek a poloskák? – teszi fel a kérdést például a Pénzcentrum portál is Tiszta udvar, rendes ház című tanácsadó cikkében, majd meg is adja az évezredes választ: „a legjobb, amit tehetünk, hogy szigorú rendet tartunk a környezetünkben és rendszeresen takarítunk.” A dolgos, tisztaságot szerető embert segítheti ebben néhány praktika, mint az ecet, a szódabikarbóna, a fokhagyma, vagy más illóolajos oldatok, esetleg vegyszerek, de mi van akkor, ha már ezekkel sem tudjuk békésen távol tartani a poloskákat és társaikat.

Bezzeg a házimacska, a kotorék kutya, a fakopáncs vagy a feketerigó nem annyira tapintatosak, mint a jószándékú ember, helyette könyörtelenül teszik a dolgukat. Az anyaföld édes gyermekei a hasztalan gaz közé fúródva kapnak el és ropogtatnak össze bogarat, kukacot, poloskát, csípnek nyakon egeret vagy patkányt, megannyi csoportos tolakodót. Gyanítom, amikor hatlábú, háromszemű, csápos fejű és irtózatosan büdös poloskákra (heteroptera) lelnek, hát még ők is undorodva likvidálják, pedig azt sem tudják, pontosan melyiket. Mert létezik a növények, állatok, egyebek mellett az ember nedveit szívó poloska, aztán a hazai kedvező körülmények között elterjedt kétéltű (gerromorpha) és a vérszívó (cimicomorpha) büdösbogár. Ehelyütt szükséges megjegyezni, hogy történelmi kontextusba helyezve a kétéltű és a vérszívó poloska is amolyan gyüttment élősködők, azaz idegenből szédültek Európába, aztán hazánkba. Közülük mára felbátorodva egyre többen lábaikat és nedvszívó szipókájukat összedörzsölve hangoskodnak, nyekeregnek, miközben falkákba fejlődve foglalnak ajtórést, spájzot, függönyt, falat, járdát, teret és parkot. Rengeteg kárt okoznak, leütni őket azért nem komfortos módszer, mert irtózatos bűz marad utánuk. Pedig egyikük, az a mosdatlan szipókájú büdösbogár bocskaiban, amelyik ukrán zászlóra gerjedve recseg a platóról, az különösen megérett már egy elmegyógykezeléssel felérő tockosra. Állítólag egyre több okleveles rovarirtó már csak alkalomra vár…

Persze nem minden áttelelt poloska ennyire agresszív, hiszen szintén a családjukhoz tartozó bodobácsok (pyrrhocoris apterus) nem ilyenek. Olyannyira elhatárolódtak kétéltű és vérszívó testvéreiktől, hogy ők már csöppet sem büdösek és nem is méregzöldek, ráadásul a környezetük meg az emberek éltető nedveit sem szívják el. Ugyanis a bodobács közismerten európai poloskafaj, nem rondít, meg büdösít oda, ahonnan enni kap. Manapság már akadnak kontinensek és népek, ahol nem vacakolnak sokat egyikkel sem, helyette serpenyőbe söprik valamennyit, aztán forró olajban kisütik és zacskóból ropogtatják, mint drukker a kukoricát. Remélem, a magyar gusztus ennyire alá sosem adja.

Emlékszem, minden évben, mielőtt beállt a nagyhét, Jézus urunk halála és dicső feltámadása, megboldogult édesanyámmal vödörre való oltott meszet vettünk a fatelepen, aztán hosszú nyelet faragtunk a meszelőbe és nekigyürkőztünk a húsvéti nagytakarításnak, a mi kis földi paradicsomunkban. Avart gereblyéztünk, égettünk, árkot pucoltunk, macskával, kutyával pockot, egeret kergettünk, poloskát söpörtünk kupacba, falat tapasztottunk, nyári konyhát, disznókarámot, tyúkólat vakító fehérre meszeltünk. Különben megenne bennünket a kosz és megtámadna a fertőzés – mondta ilyenkor anyám és kiment az utcára megnézni, vajon hol tartanak a szomszédok, mert akkoriban szégyen volt a testi-lelki rendetlenség.

Miután patyolattisztára csiszoltuk minden tavasszal a hozzánk érkező, újjászületés előtt az egész portát és vártuk a feltámadást, akkor úgy éreztük, a mi házunk (hazánk) rendíthetetlenül áll a dombon és uralkodik. Uralkodik a szántókon, réteken és tereken, és uralkodik, akár az erdők nyugalma, a széllelbélelt zűrzavarok felett.

Mire ismét megjött a nyár, vadrózsa futott fel a meszelt falra, újra virágillat, madárdal és békesség vette körül a házat (hazát).

Ezért nem lehet szótétlen hagyni azt, hogy mivégre és mennyire fontos a húsvéti nagytakarítás.