Én sem veszek, és arra biztatok minden Budapesten közlekedő olvasót, hogy ő se vegyen, és ha jönnek az ellenőrök, hivatkozzunk a fenti esetre. Mert olyan nincs, hogy embereken bevasalják az egyre drágább jegyek árát, avagy annak hiányában a büntetést, aztán odafönt egy társaság szemérmetlenül lenyúlja az egészet. Közben cinkosan kacsintanak: „lehet, hogy nem erkölcsös, de jogszerű…” Hát nem. Ha ti is úgy, mi is úgy. Itt az ideje a polgári engedetlenségnek. Ki-ki kövesse a példát bátorsága és vérmérséklete szerint.

Utazzunk ingyen buszon, metrón, villamoson, s ha jönnek az ellenőrök, mondjuk azt, hogy nem fizetünk. Elég volt. Háromszáz forintos jegyárral számolva, a százmilliós végkielégítés 333 ezer vonaljegynek felel meg. Az utána felvett havi négymilliós fizetés meg több mint havi 13 ezer vonaljegynek. Most híre jött egy újabb, 30 milliós végkielégítésnek is. Az további százezer vonaljegy…

Vonaljegyek százezreit, millióit osztják el sunyin egymás között, és mi fizessünk rendületlenül? Nagy szamár, aki ezek után villamosjegyet vesz. Ahogy Hofi mondaná, rajta röhög az egész BKV-vezérkar. Ugye Ön nem akar balek lenni? Akkor rajta, szervezkedjünk! Adjuk tovább a hírt, hogy senki ne vegyen jegyet, amíg a BKV-sok vissza nem fizetik az eltocsikolt pénzt (Csurka István szóhasználata). Nem fizetünk, amíg tolvajok nyúlkálhatnak a közös kasszába. Csináljunk már végre valamit, mert sötétedik az ég alja!

A vesztét érző bűnszövetkezet előre menekül, katasztrófát próbál kirobbantani, s mivel 2006 őszén kiderült, hogy a többségi magyar társadalom öntudata olyan súlyosan sérült, hogy a legdurvább provokációra sem felel, hiszen a rendőrterrorra polgárháborúval kellett volna válaszolni, lobbanékonyabb elegyet keres, ami az átázott többséget is lángra gyújtja. Ez a gyúelegy a magyarországi cigányság, kiknek tagjai az elmúlt két évtized uszításainak eredményeképpen egyre bátrabban terrorizálják a védtelen és elgyávult többségi lakosságot.

A társadalomban lappangó félelemről az uniós választás adott mellbevágó képet. És itt jön a fordulat: ezt a rettenetes tényt igyekszik elfedni a sörétes gyilkosok ámokfutása, amely az előbbi ellentmondást még tovább élezi. A magyarok még jobban félnek majd – most már saját maguktól is –, a cigányok még több dühvel támadnak az úgymond gyilkos magyarokra, és egy hatszáz éves együttélés végül felrobban.

Megnyeri a választásokat a jobboldal? De mit kezd majd egy cigány–magyar polgárháborúval? Ki lesz az agresszor és ki az áldozat? Ki lesz a szabadsághős és ki az elnyomó? Mit ért majd ebből Európa? Ha ismét ölbe tett kézzel várjuk az ingyenfordulatot, mint húsz évvel ezelőtt, könnyen mindent elveszíthetünk. Gyurcsány és népe nem ment el, ott sürgölődnek a színfalak mögött. Háborúra készülnek, tévéostromra, lángokra, lövésekre és robbanásokra, vérre, káoszra…

Csend van, nyár van és mégis veszélyes időket élünk. Ideje ébredni és szervezkedni.