Időgép

Nekem ne mondják, hogy időgép nincs. Igenis van! És most nem H. G. Wells regényére gondolok, nem, kérem. Wells klasszikus művében az időgép egyfajta hibrid gépezet, mely az én fejemben mindig különös ötvözete volt a kerékpárnak és a seprűnyélnek. Arra úgy fölpattant az ember, és elutazott az időben.

Na, de a poézist tegyük most félre. Az időgép a valóságban sokkal kevésbé megkapó, és sokkal általánosabb. Az időgép a valóságban kék színű, kerekei vannak, és az van ráírva, hogy BKK. Ne csodálkozzanak, kérem. Több, különféle jelzésű időgép is tartozik Karácsony Gergely főprájdmester flottájához, és az egyik legismertebb időgép az 5-ös busz. Arra jegyet vásárol az ember, és elutazik térben és időben.

Térben a XII. kerületbe, időben pedig vissza a 2000-es évekbe. Vissza a 2000-es évekbe, amikor minden, ami a magyarság múltjához volt kapcsolható, az gúny tárgya volt és elpusztítandó célpont.

A XII. kerület egy zavar a téridő-kontinuumban, és vezetője, Kovács Gergely, a helyi polgármester pedig egy időutazó, aki lehet, hogy nem is a kétezres – sőt, a kilencvenes! – évekből, hanem egyenest a dicsőséges 133 napból emigrált ide.

Csakis így lehet, mert egyébként elképzelhetetlen, hogy még mindig ott tartsunk, hogy a turulszobor útban van, és a turulszobrot magyarázgatni kell, a turul körül viták dúlnak és csetepaték. Miután Lázár János műemlékké nyilvánította, Kovács Gergely kutyapártos polgármester azt mondta, hogy az Építési és Közlekedési Minisztérium tisztán politikai döntést hozott. Lehet. Ahogy pusztán politikai szándék az a lihegés is, hogy mindenképp le akarják rombolni.

Gyanús az ürge. Lehet, hogy tényleg időutazó és onnan jött, hiszen ’19-ben az a hír járta, hogy Kun Béla eladná a Szent Koronát is. A Berlinben megjelenő Vossische Zeitung július 21-i számában ugyanis Die Stefans Krone unter den Hammer címmel egy közlemény olvasható, amely szerint egy müncheni ószeres hiteles okmánnyal bizonyítja, hogy a magyar Szent Korona elárverezéséről tárgyalt.