2024-ben Magyarországon egy napon bonyolíthatják le az európai parlamenti és az önkormányzati választást. Az ötlet nem új keletű, sokan azonban már most politikai machinációt kiáltanak, a kormánypártok érdekeit szolgáló stratégiai húzásról beszélnek. A kellően maliciózus feltételezésekkel szemben ismét csak arról van szó, hogy egy nemzeti érdeket szolgáló döntést hozhat meg a közeljövőben a Ház.

Hirdetés

Az orosz–ukrán háború sajnos elhúzódik. A konfliktust a megoldás irányába terelő körülmények kevésbé vagy egyáltalán nem álltak még elő, a fegyverek ropogására még hosszú ideig számítanunk kell. A négy hónapja tartó háború nehéz helyzetbe hozta egész Európát. Az emberek – a legérthetőbb okokból kifolyólag – először életüket, családtagjaikat, szeretteiket kezdték el egyre jobban félteni. Különösen igaz ez Magyarországra, amely nemcsak szomszédos Ukrajnával, de nagy számú kárpátaljai honfitársa révén még inkább érintett a mindennapokat megterhelő helyzetben. Ahogy az emberek, úgy a politika is – kiváltképpen a felelősségteljes vezetők szintjén – az orosz–ukrán összecsapásokkal kel és fekszik a hét minden napján. A kihívások, amelyek a nemzetállamokat érik, sokrétűek, megoldásuk pedig higgadtságot, egységet, tapasztalatot, jövőbelátási képességet igényel. A béke közös érdekünk: amíg háború van, a felhők csak gyülekeznek az égen. A fegyveres konfliktus miatti szuperinfláció, a küszöbönálló globális gazdasági recesszió, a hibás és tévesen alkalmazott brüsszeli szankciós politika, élelmiszerválság, energiaválság és menekülthullámok. Csak pár példa azon kihívások közül, amelyek február 24-e óta nap mint nap próbára tesznek bennünket.

Ilyen helyzetben – különösen úgy, hogy emlékezetünkben még erőteljesen élnek a korábbi gazdasági válság okozta negatív élmények – arra kell koncentrálni véleményem szerint minden politikai vezetőnek, hogy a kiszámíthatóságot és stabilitást fenntartsa. Hazánk kivételezett helyzetben van ebből a szempontból: április 3-án sorozatban negyedik alkalommal szavaztak óriási mértékű bizalmat a választók a Fidesz–KDNP politikájának. Ebben nem kis szerepe volt annak, hogy az utóbbi tizenkét évben a nemzeti kormány egyetlen egy hibát sem vétett válsághelyzetekkor, ellenben professzionális módon kezelte az ország elé gördülő akadályokat. Pénzügyi válság 2010 után, migrációs krízis 2015-től, koronavírus-járvány, majd háború. Egy nyugodt kormányzati esztendő nem volt az elmúlt években. Mégis, Magyarország emelkedő pályára állt, lépésről lépésre haladt előre. Most azonban arra van szükség, hogy óvatosak legyünk, megvédjük az elmúlt bő évtized eredményeit.

Erre a hosszabb helyzetértékelésre azért volt szükség, mert a kontextus, amely meghatározza az írásom elején megfogalmazott közjogi változtatásokat, így érthető meg igazán. A terv, úgy tűnik, az, hogy 2024-ben – igazodva az európai parlamenti választások rögzített időpontjához – tavasszal EP-képviselőket és önkormányzatokat is választhassanak a magyarok, ugyanazon a napon. A változtatásra racionális okokból van szükség, amelyek eddig is több alkalommal számításba kerültek, a mostani helyzetben azonban a pénzügyi szempontok még többet nyomtak a latba, mint korábban bármikor. A javaslat kidolgozói ugyanis úgy számolnak, hogy kilenc-tíz milliárd forintos kiadáscsökkentés is elérhető azzal, hogy egy időben bonyolítja le az állam a két szavazást. Ennek megvan a maga politikai előképe itthon: 2022. április 3-án nemcsak országgyűlési választást, de országos népszavazást is tartottak hazánkban, minden zökkenő vagy negatív tapasztalat nélkül. A tervezett módosítás főpróbája tehát már megvolt. Akkor nemcsak a törvényhozás összetételéről, hanem a gyermekvédelmi népszavazás négy sorsdöntő kérdéséről is véleményt alkothattak a magyarok. Az egy időben megtartott választások igazolták, hogy mind a magyar intézményrendszer, mind a választók készen álltak arra, hogy két, egymástól eltérő választáson is kinyilvánítsák a véleményüket.

Ennyi megtakarítást márpedig megér a választások racionalizálása. A magyar kormány stratégiája a józan ész által diktált szabályokat követi: a cél az, hogy ne a magyar emberek fizessék meg a háború árát. Ennek érdekében a bürokratikus kiadások visszavágása is szükséges: kettő helyett egy választási kampány, egy választási lebonyolítás, kevesebb adminisztratív költség a döntés elsődleges hozadéka. A kellő felkészülési idő pedig úgy a pártoknak, mint a szervezetrendszernek adott, hiszen 2024-ben májusban vagy június elején lesznek az EP-választások, amelynek időpontjához igazodhat majd a helyhatósági választás is.

2014-ben is hasonló politikai tervek fogalmazódtak meg, már akkor szóba került a három országos választás részleges harmonizációja: az ötéves európai parlamenti és önkormányzati mandátum, valamint a négy évre szóló országgyűlési felhatalmazás pont az említett évben azt eredményezte ugyanis, hogy három kampány futott le április és október között. Ennek a túlfeszített politikai tempónak a levét itta meg az EP-és az önkormányzati választás is, ahol alacsonyabb részvétel mellett, kisebb demokratikus legitimáció­val rendelkező testületek és politikusok kezdhették meg a munkájukat. Két év múlva ezt is korrigálhatja a magyar közjogi rendszer részleges reformja.

Ráadásul Európában is bevett gyakorlat kettő vagy több, ugyanazon évben esedékes választás időpontját összhangba hozni: Németországban – nem kötelező jelleggel, de – jellemzően több tartományban is egy napon rendezik meg a tartományi és az EP-választásokat. Ennek érdekében több helyen is módosították a választási törvényt, hogy a dátumokat egyeztessék, valamint Baden-Württemberg választási törvénye külön kiemeli, hogy lehet az EP-választással azonos napon tartani a tartományi szavazást. Luxemburgban 1979-től 2009-ig egy napon tartották a parlamenti és az EP-képviselők választását. A 2009-es európai parlamenti szavazás pedig Németországban, Olaszországban, Belgiumban, Lettországban, Máltán, Írországban és Dániában is ugyanazon napra esett más jellegű választásokkal. A megoldás tehát az európai szokásjog részét képezi, politikai konszenzus övezi az alkalmazását.

Sokan tették fel az elmúlt napokban a kérdést: mi lesz az ellenzék balliberális részével? Meglátásom szerint számukra ez a módosítás nem jár semmiféle olyan következménnyel, amely meglepetést jelentene. Az aktuális forgatókönyv így nézhet ki esetükben: az EP-választás erőfelmérő lesz, amely nem az önkormányzati pozíciók egymás közötti leosztásakor, hanem a 2026-os országgyűlési választás alkalmával esik majd nagyobb súllyal számításba. Ahogy 2019-ben és 2022-ben, úgy a jövőben is a DK lehet ennek a megoldásnak a kedvezményezettje, Gyurcsány Ferencék ugyanis még jobban feltekerték a nemzeti szuverenitást porba tipró, európai szuper­államot támogató politikájukat, amivel homlokegyenest ellentmondhatnak majd a jobboldal Európa-felfogásának. Az önkormányzati választáson viszont egymásra vannak utalva a felek, illetve leginkább a legerősebb ellenzéki pártra, a DK-ra. Sem kiköpni, sem lenyelni nem sikerült a „hazudtunk reggel, éjjel meg este” politikai hagyatékát ugyanis az utóbbi években.

Így ahelyett, hogy 2024-ben két, időben egymástól távolabb eső választás között újfent a baloldali ellenzék acsarkodását és pozícióhajhászását hallgathatnánk, ettől a sokszor komoly türelmet és kitartást igénylő forgatókönyvtől az egy időben megtartandó választások megmenthetnek mindannyiunkat.

A szerző az Alapjogokért Központ kutatási igazgatóhelyettese.

Korábban írtuk