Igaz, ami igaz, meleg van

Meleg van, és az előrejelzések szerint még egy ideig így is lesz. Már régóta nem esik az eső, egyre többfelé látni kiszáradt vagy kiszáradóban lévő fákat, bokrokat. Párizsban ugyan gyakran esik az eső, de az messze van. Itt makacsul tartja magát a száraz meleg. Nem csoda, hogy már nem emlékszünk a tavalyi télre, amikor olyan fene hideg volt, hogy Németországban egy repülő farka odafagyott a reptér betonjához, és a gazdája nem tudott elrepülni egy klímakonferenciára, ahol erről a rettenetes fölmelegedésről tárgyaltak volna. Moszkvában decemberben a hótakaró vastagsága elérte a 36 centimétert. De hol van már a tavalyi hó?

Hát most fölszállhatna a repülő. Szóval ideje, hogy beszélgessünk egy kicsit a melegről. Dr. Héjjas István cikkéből idézek. Azt írja a tiszteletre méltó szerző, hogy az első meleg korszak kezdete a bronzkor elejére esett úgy időszámítás előtt háromezer évvel, és elég sokáig tartott. Akkoriban 4-5 Celsius-fokkal volt melegebb az átlaghőmérséklet, mint most.

Uramatyám! Mi lehetett akkor?

Hát ez: bőséges termés, terített asztalok, az ókori civilizációk fölemelkedése, lásd Mezopotámia, Egyiptom, Indus-völgy, Mexikói-öböl és hasonlók. Hatalmas kulturális fejlődés, írásbeliség, matematika, csillagászat, tengeri hajózás és navigáció, műszaki innovációk, filozófia. Az ógörög emlékezetben ez volt a legendás Aranykor.

Aztán jött egy erős lehűlés és a civilizációk összeomlása.

A második meleg periódus idején érkezett el a Római Birodalom virágkora körülbelül Krisztus előtt 100 és Krisztus után 400 között. A gleccserek elolvadtak, és aminek Hannibál különösen örült, az Alpok hágói egész évben járhatóak lettek. Az így kialakuló kereskedelmi és hadi útvonalak tették lehetővé a birodalom terjeszkedését észak felé. Ebben az időben a mai Németország és Anglia területén szőlőt is termesztettek.

De jött egy újabb lehűlés.

A harmadik meleg korszak kezdetén érkeztek meg Árpád fejedelem vezetésével a magyar törzsek a Kárpát-medencébe. Meleg és száraz nyarak jöttek, és nagyon enyhe telek. A nagy gleccserek visszahúzódtak, egyesek eltűntek, a magas hegyeken a hágók ismét átjárhatók lettek, az Alpokban az erdőhatár 2000 méter felett volt.

És következett egy újabb lehűlés, ám ez egészen durva volt.

Ez volt a maga 4-5 fokos lehűlésével a kis jégkorszak a XIV. és a XIX. század között. Ha a korabeli festményeket nézi az ember, feltűnik, hogy az azokon látható előkelő urak és hölgyek mindig vastag ruhákban, prémekben, kalapokban álltak modellt. Ugyanis ez volt az elmúlt tízezer év leghidegebb időszaka.

Érdekes, hogy akkor a globális lehűlést magyarázták antropogén okokkal. Tudományos alapon meg is kezdődtek a boszorkányégetések, mert az akkori véleményformálók szerint ők okozták a hideg, nyirkos éghajlatot, a kibírhatatlan időjárást, az árvizeket, a jégveréseket, a pusztító viharokat, a tönkrement gabonaterméseket, a tehenek tejének elapadását, a pusztító pestis- és feketehimlő-járványokat, valamint a hatalmas gyermekhalandóságot is. A túlélők sem jártak sokkal jobban, mert az átlagos életkor a kis jégkorszak derekán 30 év volt.

Szerencsére a XIX. század végétől elkezdődött egy lassú, de tartós fölmelegedés. Most ebben vagyunk, de nem tudunk örülni neki, inkább aztán azzal ijesztgetjük magunkat, hogy a tehenek és a gyerekek fingja miatt végül megsülünk. Rettegve nézzük ökológiai lábnyomunkat. Tényleg, látott már valaki ökológiai lábnyomot?