Igazuk van
A honi ellenzék kudarcosságának fő oka, hogy befolyásos szellemi embereik makacsul kitartanak a saját tévedéseik mellett. E tévedések egyikét a minap az 1945 előtt vadnacionalista, majd hithű kommunista, 1956-ban Párizsba emigráló, mára balliberális aktivista Bíró András fogalmazta meg egy nyilvános beszélgetés során: „Itt kollektív morális problémák vannak, bátorsághiány van, itt állandó félelem, alávetettség van. Egy olyan rendszer alakult ki, ahol a gyűlölet működik mind a két részről.”
Az olvasó először talán a Kertész Ákos-i értelemben vett „alávetettségen” akad meg, pedig az csak a szokásos balliberális gőg, ami az SZDSZ bukását is okozta. A gyűlöletmantra sem meghatározó, hiszen tudjuk, hogy a „Tégy a gyűlölet ellen” mozgalom 1992-es indulása óta ez a szó a honi ballib egyik legtöbbet használt, mára alaposan meg is kopott nyelvpolitikai bunkósbotja a jobboldallal vívott küzdelemben. (Van még néhány, amelyek közül most éppen az antiszemitizmus jobboldallal szembeni vádja kerül a lomtárba.)
Esetünkben a kulcsszó a „bátorsághiány”. Itt, ebben a téveszmében ragadható meg a honi ellenzék kudarcosságának egyik fő forrása. Bíró András ugyanis, elvbarátaival egyetértve, azt a föltételezést fogalmazza meg, hogy noha szerinte az emberek többsége belátja a nézetei helyességét, egyetért velük, ezt nem meri kifejezésre juttatni, fél, bátorsághiányban szenved. Az ellenzéki értelmiség ezért érzi szükségét az állandó diktatúrázásnak is: másként hogyan tudnák megmagyarázni maguknak, hogy az emberek a szerintük velük egyetértő véleményüket miért nem merik kimondani?
Honunk balliberális értelmiségének hadd áruljam el a nagy-nagy titkot: az emberek egyáltalán nem félnek kifejezni, szavazataikkal érvényre juttatni a meggyőződésüket. Miért is tennék, hiszen demokrácia van, mindenki azt mond, úgy szavaz, amit és ahogy neki tetszik.
Miért kudarcos tehát a honi balliberális értelmiség?
Mert a többség szerint nincs igaza. Amiben viszont ennek a többségnek igaza van.
