A forgatókönyv ez volt. A rendőrök miután előző éjszaka, hajnalban és 23-án egész délelőtt a folyamatos útelzárásokkal szinte az egész belvárosban lehetetlenné tették a közlekedést és sunyi tömegoszlatásokkal kellően felhergelték a közvéleményt, a hatalmas, de békés tömeget mozgósító Fidesz-gyűlés közelében, a Bajcsy-Zsilinszky út és az Andrássy út kereszteződésében kihívóan nagy erőkkel álltak fel. Semmi sem történt volna, ha ott maradnak, mert nem is látta őket a törvényesen bejelentett gigantikus tüntetés közönsége, akik betöltötték a Rákóczi utat, a Múzeum körutat és körülbelül a Madách-házakig a Deák teret. A rendőrök állhattak volna ott túl a kanyaron és a kutya sem törődik velük.

A kihívó felvonulás azonban felkeltette az egész országból gondosan oda verbuvált kemény legények figyelmét, aki úgy áramoltak a rendőrök felé, mintha hívták volna őket. Hívták is. A kihívó felvonulással. Innen már tudható volt, hogy lesz összecsapás, valamint az is, hogy az összecsapás révén a kemény mag a békés tüntetőkre húzza a rendőröket. Ami annak rendje és módja szerint bekövetkezett. Ha a kemény fickók nem válaszolnak kövek hajigálásával az őket könnygáz gránátokkal provokáló rendőröknek, akkor nem lett volna módja a rendőrségnek a Fidesz tüntetés békés résztvevőit megtámadni.

Ekkortól jól elkülöníthetően két esemény zajlott párhuzamosan. Az Astoriánál felállított színpadon némi előjáték után Orbán Viktor kezdett beszélni. A Rákóczi utat belepő embertenger hallgatta őt, s mivel elképesztő hangerő volt jelen, a sokaságnak sejtelme sem volt arról, hogy tőlük alig pár saroknyira a rendőrök lövik a társaikat. Orbán Viktor mondta a magáét, miközben a Deák téren, ahová szervezési hibából csak foszlányokban ért el a hangja, az egyre idegesebb emberek egy idő után kétségbeesve kezdték skandálni: „Hagyd abba! Hagyd abba!” Ám a Fidesz elnöke a hatalmas hangerő miatt nem hallotta a kétségbeesett kiáltozást és folytatta beszédét.

E sorok írójának kötelessége több ezer kétségbeesett ember üzenetét tolmácsolni a Fidesz elnökének. Iszonyú volt a Deák téren hallgatni őt. Lehetetlen, hogy a rendezvény szervezői ne értesültek volna a rendőrök támadásáról. Azokat a hülyéket tehát, akik úgy gondolták, hogy nem szabad megzavarni a valóság híreivel az elnöki beszédet, a politika közeléből messze kéne zavarni, mert az a pokoli háború, ami ott és akkor kitört Budapest utcáin, talán másképpen alakul, ha a Fidesz elnöke értesül róla. És reagál rá.

Ez tehát csapda volt. Gyurcsány a rendőröket ráuszította a politikai ellenzékre. Formálisan az volt a hadiok, hogy a kemény mag természetéhez híven szembeszállt a rendőrökkel. Ezzel tehát alibit szolgáltatott ahhoz, hogy az egyenruhások a Deák téren álló békés tüntetőkig lopakodhassanak előre. A megfélemlítés azonban visszaütött. Kitört a közfelháborodás, ami elsodorja Gyurcsányt. Mellesleg e sorok íróját legalább száz méter távolságból a Deák téri templom sarkánál akkor lőtték lábon egy vízszintesen kilőtt gránáttal, amikor még javában tartott a tüntetés. A lövés szerencsére nem okozott súlyosabb sérülést.

A kiprovokált káosz akkor szabadult el, amikor a hülye és gyáva szervezők miatt úgy ért véget a Fidesz tüntetése, hogy a színpadról senki sem jelezte, hogy baj van. Az utcára vonult tízezreknek fogalmuk sem volt arról, hogy a Deák téren veszély leselkedik rájuk. A hazainduló tömeg egy része pedig éppen erre indult és összekeveredett a füstgránátokkal megriasztott és velük szembe, az Astoria felé menekülő tömeggel. Ez a hatalmas rémült embertenger, amelynek egyik része futott volna, a másik meg azt sem tudta, hogy mi van, egy ideig mozdulni sem bírt.

Eközben lőtték őket a rendőrök. A nép végre megindult, beáramlott a mellékutcákba, ahová még könnygáz gránátokat lőttek utánuk, sodródott az Astoria felé, ahol végül csapdába szorult, mert a még ott rekedt irdatlan tömeg csak lassan oszladozott, mivel fogalma sem volt arról, hogy tőle pár száz méterre elszabadult a pokol.

Szomorúan ismerős história ez. Amit most a rendőrök műveltek, azt ötven éve az ávósok tették. A mai pesti emberek azonban egy hónapja átestek a tűzkeresztségen és éjszaka az Erzsébet-hídnál felépült az első barikád. Ez most már forradalom. Fehér forradalom. A rendőrök pedig hiába nyomulnak. Ugyanis nem a pesti barikádok buktatják meg gazdájukat, Gyurcsányt, hanem az undor. Nem lesz ember az országban, aki ne undorodna tőle. Mint egy féregtől.