Hirdetés

Az utóbbi évtizedben kevés közéleti esemény adott annyi elemeznivalót a világsajtónak, mint Donald Trump második elnöki beiktatása. Minden szempontból történelmi eseménynek voltak tanúi azok a százmilliók, akik a tévé közvetítésén át követték az eseményeket. Az elemzőket természetesen főleg az érdekelte, ami változást ígért, ám most vessünk egy pillantást egy olyan megnyilvánulásra, ami a folytonosságot tükrözi.

Szinte csupán a háttérben, mintegy mellékesen, mégis megfigyelhető volt a ceremónián három jelenség: a vallás, a család és a haza hangsúlyos jelenléte. Eskütétel a Bibliára és papok áldáskérése az új elnökre; a család, feleség, gyerekek, unokák, közeli hozzátartozók mintegy részt vevő jelenléte a pódiumon; a nemzeti zászló, a nemzeti himnusz, a beszédekben magának a nemzetnek visszatérő említése.

Mindez, talán az America first, Amerika az első jelszó említésén kívül Trumptól függetlennek is mondható, annak idején Biden is a Bibliára esküdött, beiktatásakor őt is körülvette a családja, és ő is hazafiként beszélt. Nem emlékszem, hogy bármelyik amerikai elnök esetében másképp lett volna. Van itt valami fundamentálisan közös dolog Amerikában. Meg is fogalmazhatjuk, hogy mi az: hit, sőt meggyőződés abban, hogy még a leghatalmasabb ember fölött is létezik megkérdőjelezhetetlen hatalom, meggyőződés abban, hogy a család a legfontosabb közösség még a leghatalmasabbak számára is, végül a hazaszeretet mint evidencia, mint a létezés magától értetődő formája.

Lehetséges volna, hogy ez a három, legalábbis ezek is részei annak, hogy az Egyesült Államok ma is a világ legsikeresebb civilizációja? Lehetséges, hogy az Isten, haza, család hármassága nem egy avítt, elkoptatott, régi világhoz kötődő, mára megmosolyogni való jelszó, hanem a lehető legjobb válasz a világ újabb és újabb kihívásaira? Weöres Sándor klasszikus verssora szerint: alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra – lehetséges, hogy éppen ez a három az a bizonyos létra?

Korábban írtuk