Izgulok

Mivel én a szabadságot szeretem, főleg, ha az a sajtó szabadsága meg a véleményé, mindennap felmegyek az új hírportál, a Telex oldalára. Mindennap izgulok egy kicsit, mindennap dobog a szívem, és lelkemet betölti a várakozás. Ilyenkor kilövöm a Facebookot, lehalkítom a zenét, a csokis kekszet beteszem a fiókba, becsukom a szobaajtót és kattintok. De nem. Ma sem. Ugyanúgy, ahogyan tegnap. Meg tegnapelőtt.

„Támogasd a távozó újságírók lapját”.

Ez van csak, bár lóbetűkkel, az igaz. Illetve egy nagy sárga felület: „Támogatom”. (Gondolom, ide kell kattintani, én nem tettem.)

De ez kevés. Én többet várok. Főleg, mert azt ígérték, hogy valami nagyon szabad, nagyon free, nagyon formabontó dolog lesz, valami nagyon olyan, ami még nem volt. De ez így nagyon boomer. Kéregetni a Zoli bácsi is tud a Tesco előtti parkolóban.

De mivel nemcsak a szabadságot szeretem, hanem a sokszínűséget is, megnézem mindennap az ősradiánst, az Indexet is. „Kilátástalan helyzetben a magyar turizmus”. „Leteperték egy cseh busz vezetőjét a magyar határőrök”. „Nyílt levélben állt ki az SZFE mellett több mint száz drámaíró”. „A Szent János Kórház is egészségügyi dolgozókat kér, mert nincs elég embere a betegek ellátásához”. „Donald Trump beismerte, hogy meg akarta öletni a szíriai elnököt”.

Na jó, de ez olyan, mint a régi. Hol az új? Hol a színesség? A másság? Az újdonság? Nekem itt valami bűzlik. Még a végén az lesz, hogy az új Index is olyan lesz, mint a régi Index, és a régi Index is marad a régi Index, vagyis mint az új Index. Tehát lesz kettő. Holott azt harsogták, hogy be vannak tiltva, és cenzúrázva vannak, és felmondanak, és nincs másik, aztán nemcsak hogy van másik, hanem kettő is van.

Na, mindegy. Még nem tudhatjuk. De azért naponta nézem, és izgulok nagyon. Mert hátha holnap lesz, és hátha mégis valami új?

Elhatároztam, ha holnap se, akkor levelet írok nekik. „Tisztelt Telex (Index). Kérdezném, hogy lesz valamikor tartalom is az oldalon, vagy csak a koldulás?”