Jakab Péter találkozása a valósággal

A politika világában kevés felemelőbb periódus van a kampányidőszaknál.

A politikusok ilyenkor kiszabadulnak a parlamenti patkóból és tévéstúdiók falai közül, és a politikacsinálás valódi terepe az utcára, piacokra, lépcsőházakba és pódiumokra helyeződik át.

Az országjárások alkalmával pedig minden képviselő visszacsatolást kaphat arról, hogy az addig nyújtott teljesítményét a választópolgárok mire is taksálják, továbbá rövid úton ki szokott az is világlani, mennyire hiteles is egy képviselő. Az online lájkvadászat pedig mennyire váltható valódi szavazatokra.

Jakab Péter, ahogy az összes többi baloldali miniszterelnök-jelölt, jelenleg az országot járja, hogy meggyőzze az ellenzéki választókat arról, ő a legalkalmasabb az ország vezetésére. Annak ellenére, hogy minden bizonnyal Karácsony Gergely lesz az ellenzék közös jelöltje, nem mindegy, hogy Jakab milyen támogatottsággal, második vagy harmadik helyen végez-e, mivel ennek még fontos szerepe lehet az országos lista felállításakor. A listát ugyanis nem demokratikus módon, hanem a pártok háttértárgyalásai során fogják a vezetők egymással ledealelni. Hogy hogyan? Ezt egyelőre senki sem tudja.

A Jobbik elnöke ezúttal Fonyódligeten tartott sajtótájékoztatót, ugyanis a balatoni településen szimatolt korrupciót. Az építkezésen azonban, ahol megállt szónokolni, éppenséggel munkagépek dolgoztak. Jakab ennek ellenére az út kellős közepén gondolta jó ötletnek nyilatkozni. Ezzel szemben az egyik ott dolgozó munkás egyáltalán nem örült annak, hogy a politikus feltartja a munkájában, és hátráltatja az építkezést. Ezért munkagépével nagyjából öt kilométeres sebességgel közelített a Jakab–Steinmetz-páros felé, azt gondolva, hogy a politikusok lesznek olyan szívesek, és arrébb fáradnak az útból. Miközben hallani lehetett az ismétlődő, tolatást jelző ütemes hangot, és a gép folyamatosan közeledett a két jobbikos felé, a képviselők ügyet sem vetettek a munkagépre, így alig egy méterre állt meg a hátuk mögött. Eközben Jakab egyik munkatársa üvölteni kezdett a munkáját végző sofőrrel, hogy miért akarja elütni az út kellős közepén ácsorgó politikusokat. A melós természetesen válogatott káromkodások közepette hívta fel Jakabék figyelmét arra, hogy éppenséggel ők azok, akik építkezésen tartózkodnak, és jobban tennék, ha elkotródnának az útból. A Jobbik-elnök ekkor meglátta a szituációban a politikai lehetőséget, és nem munkatársát próbálta meg lecsitítani, hanem a munkással kezdett el ordítani, hogy miért akarja elütni őt.

Az ártatlan esetből aztán a Jobbik óriási drámát kerekített. A történteket úgy beállítva, mintha maga Orbán Viktor küldte volna ki a munkagépet, hogy eltapossa vele az ártatlan, a hatalmat számonkérő politikust: „a Fidesz egyre keményebb eszközökkel próbál elhallgattatni minket, most épp egy munkagéppel akartak ránk tolatni videófelvétel közben. […] kiküldtek ránk egy munkagépet. Végül az utolsó pillanatban megállt. […] A fideszes dózer nem ismer kegyelmet.”

Jakab tehát halált megvető bátorságról tett tanúbizonyságot a gyök kettővel tolató géppel szemben. A mostanság magát jedilovagnak képviselő Jakab tehát minden bizonnyal az erő segítségével állította meg a masinát. Nem ez történt. Az eset azért is tanulságos, mivel pontosan megmutatja, milyen az, amikor Jakab Péter valódi melósokkal találkozik, nem pedig üres marxista lózungokat pufogtat az Országgyűlés falai között. A Jobbik elnöke számára tehát csak manír a munkások képviselete. A dolgozó embereknél sokkalta fontosabb számára a politikai ideológia és az áldozati szerepfelfogás. Normális esetben egy politikus egyszerűen kitért volna a munkagép elől, és bocsánatot kér, amiért feltartotta a sofőrt, aki csak a munkáját próbálta végezni, de éppenséggel nem tudta a pöffeszkedő politikustól. Ezzel szemben még Jakabnak állt feljebb, aki munkavédelmi felszerelés nélkül, magánterületen forgatott stábjával. Ilyen az, amikor a jobbikosok találkoznak a valósággal.

Természetesen nem ez volt az első eset, hogy Jakab így és ilyen stílusban beszéljen a választókról. Számos esetben kiderült már, hogy a politikus milyen mélyen lenézi saját közönségét. A Jobbik elnöke korábban már nevezte szülőhelyét, Borsodot „holdbéli tájnak”. De hívta már a magyar embereket „jobbágyoknak” is. Ahogy kritizálta már szellemi képességeit is saját szavazótáborának: „a mi szavazóink inkább a kisvárosias-falusias környezetben találhatók, és ők nem biztos hogy annyira utánaásnak, hogy egy-egy politikai pártnak kik a képviselői. […] A hétköznapok nyomorában az emberek nem programokat bújnak.” Árulkodó szavak ezek.

Az ilyen mondatok után azért nem csoda, ha a szélsőjobboldali politikusokat rendre melegebb éghajlatra küldik a választók. Ennek talán legemlékezetesebb esete volt, amikor a 2018-as kampányhajrában Vona Gábor és társulata Erdélybe látogatott – bár ne tették volna. A székelyek pedig számon­kérték a Jobbik akkori elnökét, miért is paktált le azokkal a kommunistákkal, akik a határon túli magyarság ellen uszítottak és vezényeltek ellenük kampányt. Akkoriban Vona még tagadta, hogy háttér-megállapodásokat kötött volna a baloldallal. A külhonban rekedt honfitársaink továbbá azt is sérelmezték, hogy egyik politikustársa korábban úgy fogalmazott, az erdélyi magyarokat egy „maréknyi üveggyönggyel” meg lehet vásárolni.

Mindez persze nem meglepő a tekintetben, hogy a Jobbik egyre közelebbi szövetséget ápol a baloldali pártokkal és ezen alakulatok liberális holdudvarával is. A bel-pesti értelmiség elsősorban arról nevezetes, hogy mindent és mindenkit lenéz, ami nem ő maga. Jakab targoncással való találkozásának esetéből is azt vonta le tanulságként, hogy „sohasem szabad meghátrálni”. Ahogy a szerencsi időközi eredménye után is azt nyilatkozta, hogy az antiszemita, csalás gyanújába keveredett Bíró László jelölése helyes és jó döntés volt. Méghozzá annyira, hogy a párt az idei előválasztáson is a vesztes jelöltet ajánlja a helyiek figyelmébe. Az időközin való leszereplésért tehát a Jobbik szerint választók voltak a felelősek, akiket Jakab állítása szerint egy zsák krumpliért meg lehetett venni.

A választók jelentős része ugyanakkor már rég kihátrált a Jobbik mögül, és kérdéses, hogy a szociális médiában hasító celeb-miniszterelnökjelölti kampány meddig tudja tartani magát a valósággal szemben.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.