Érdekes írás jött le a New York Post hasábjain. „Transgender woman sues after being refused by beauty pageant” (2020. október 27.) Nem fordítom le az egészet, inkább a lényeget írom pár sorban.

Jessica Yaniv, a transznemű LMBTQ-aktivista emberi jogi panaszt nyújtott be a szervező cég ellen, mert nem engedték indulni a szépségversenyen, ahol a 28 évesnél idősebb kategóriában mutatta volna meg bájait.

Hirdetés

A képet elnézve – mellékeltek a cikkhez – teljes mértékben megértem a céget. A nő ronda, mint a bűn. Igénytelen. És mellesleg nem nő.

Mert ugye ezen szinte már ki se akadunk. Ha női sportversenyeken indulhatnak férfiak, női börtönökben lehetnek férfiak, női szépségversenyen miért nem indulhatnak? Ja, hogy egy szépségversenyen szépnek kell lenni? Nem gúnyból mondom, hogy ez színtiszta kirekesztés. Mert a logikát nézve ennek a nyomorultnak igaza van. Ha olyan világot élünk, amelyben bárki lehet bármi, minden pszichés zavart identitásnak állítanak be és fogadnak el, minden másság kirekesztése jogtalan, akkor miért pont a rondaság nincs elfogadva? Mert ilyen alapon ki dönti el, hogy ki a szép?

Bár ha úgy vesszük, maga a szépségverseny fogalma is kirekesztő. A szépségversenyen csak szépek indulhatnak? Nácizmus! És egy szép értékesebb, mint egy nem szép? A szépnek díj jár? Ez testmegkülönböztetés. De igazság szerint bármiféle verseny maga a megkülönböztetés. A gyorsabb futó értékesebb, mint a lassú? Csak azért, mert valaki nem tud futni, lenézzük és megalázzuk? Nem kap díjat? Adjunk neki is! De ha mindenki kap, akkor minek a verseny?

Azt kéne igazából megérteni minden szépléleknek, hogy „ezekkel” nem lehet béke.

Béke nem létezik. Csak csendes háború – az van most a világban – vagy fegyverszünet. Az élet, a létezés örök törvénye, hogy minden terjeszkedik. Ha valami nem terjeszkedik, elindul a hanyatlás felé. A penészgomba, a divat, egy birodalom vagy eszme addig terjed, amíg nem ütközik ellenállásba, vagy amíg nincs egy erősebb, ami kiszorítja.

Korábban írtuk