Hirdetés

Tóta W.-t az ember évtizedek óta ismeri. Tucatnyi termékén röhögött vagy kapott tőle viszketést, és még mindig képes kiváltani azt az eredeti ingert. A legtöbb rockzenekar nem képes hozni ezt a szintet, és a harmadik-negyedik album után elszürkül.

„Miért kényszerítjük bele a gyereket a szalagavatóba?” E címmel fakadt ki Árpád a HVG véleményrovatában, mely hű tükre a baloldal száz évének és mai helyzetének. Sanyarú ez a helyzet. Alig maradt bármi. Király nincs, minden ideál leköpve, ledöntve és bemocskolva, de mivel valamit szidni kell, ami hagyomány, József főherceg meg sehol, így itt az új ellenség: a szalagavató.

„Vállat vonva elfogadjuk a felülről vagy régről jövő értelmetlen hülyeségeket, a keresztelőt és templomi esküvőt nulla hittel, az egyházi iskolát a képtelen elvárásaival, a zsinóros kabátban bohóckodó ispánt.” Majd: „Az egész bevásárlókörút, táncórák és ruhapróbák eredménye egy háromórás esemény, ahol a gyerekek olyasmit csinálnak, amit rohadtul nem akartak, és amit soha többé nem fognak megtenni. Hiszen ki lenne olyan hülye, hogy pingvinnek öltözve, csokornyakkendőben égesse magát.”

Nem válaszolunk, csak kérdezünk.

Kapcsolódó cikkünk

Mi értelme azt mondani az idegennek, hogy szeretjük, miközben akit ismerünk, gyakran még az is idegesít, mert szürcsölve eszi a levest? Egy hajléktalan esetében is azt nyilatkozzuk, hogy elfogadjuk, de ha a villamoson ott ül a közelünkben, befogjuk az orrunkat és fohászkodunk, bárcsak az ellenőr vagy a vezető letessékelné. A melegekre is aggatunk pátoszos jelzőket, nemhogy egyenlő, különb, mint mi, és díjazunk produkciókat, mikért az átlagembernek a világon semmit nem adnánk. Nézzük a beszámolókat nőnek öltözött férfiakról és leírjuk cikkekbe, hogy elfogadjuk meg mily szépek, és legbelül undorodunk. Miért?

Ha Árpi kifogy a rugdosnivalóból, javaslom porba rántani a vasárnapi ebéd és a fogmosás témakörét is. Vannak még tartalékok.