Jobb idők

Súlyosan nehezült rá Magyarországra az elmúlt év. Háború a szomszédságban, áttörni próbáló népáradat a déli határon, meglódult infláció, rossz viták a nagyvilággal, itthon háborgó indulatok. Kellett már, hogy az életünk a szebbik arcát is megmutassa, a sors visszahozza a hitet önmagunkban.

Ez az augusztus végre meghozta ezt a hitet. A háborúnak ugyan nem látni a végét, mert túl nagy erők állnak a folytatás mellett, és a népáradatot sem könnyű föltartóztatni. A gazdasági visszaesésnek azonban már túl vagyunk a mélypontján, az infláció lendületesen csökken, és már tudjuk, elhisszük, hogy a külvilágnak nincs hatalmában felülírni a magyar választók akaratát.

Ebben a meggyőződésünkben erősített meg bennünket a talán minden eddiginél lélektelibb augusztus 20-ánk, Magyarország születésnapja. Pontosan ez az ünnep volt az, amire Szent István országának örököseiként most szükségünk volt: a nemessé érett állami és önkormányzati díszünnepségekre, a vallási eseményekre, élükön a Szent Jobb-körmenettel, a vízi parádéra, a tisztavatásra, az egyre gazdagabb vásári forgatagokra, a komolyzenei és popkoncertekre és mindennek tetejébe a tűzijátékokra szerte az országban, a legszebbre Budapesten.

Ebben az évben még egy különleges, világraszóló ajándékkal is kedveskedett önmagának és a világnak a magyarság. Budapesten e sorok megjelenése idején még javában zajlik az atlétikai világbajnokság. Eddig még soha nem tapasztaltuk meg, milyen felemelő érzés a világ legjobb atlétáinak nemes küzdelmét ilyen testközelből látni, átélni. Rosszkedvünk hosszúra nyúlt tele után éppen ezen a nyáron volt leginkább szükségünk erre a kilenc napon át tartó, ünnepnek is beillő versengésre, éppen most kellett a nagyvilágnak is megmutatnunk, milyen remek dolog akár csak a közvetítések nézőiként is ellátogatni Magyarországra.

Ilyen napok után már könnyebb hinni abban, hogy a nehéz hetek és hónapok után jobb idők jönnek. Márpedig jönnek, többek között azért is, mert újra tudunk hinni benne.