Jobb lesz magyarnak lenni

Orbán Viktor miniszterelnök idei évértékelője a megszokottnál is nagyobb visszhangot vetett. Elképesztő erejű programpontjait hatalmas figyelem övezi, a nyilvánosságban pedig egyre több megszólalás tárgyalja, elemzi ezeket: hogyan lesz az adókedvezmény, miből finanszírozza az állam, hogyan jutnak hozzá a nyugdíjasok az áfa-visszatérítéshez (egyedi bankkártyával), hol épül föl a száz új gyár és így tovább… Éppen úgy, ahogy február utolsó napjaiban az emberek szinte már érzik a tavasz megállíthatatlan közeledését, ugyanígy sejlik ki a kifejtett programpontokból a már régóta várt gazdasági föllendülés, a konjunktúra eljövetele.

Persze, nem mindenki boldog. Donald Trump elnök módszeresen bontja le a globalista deep state, azaz a mélyállam többnyire titkos csatornákon kiépített rendszerét. Az USAID 2000 dolgozóját bocsátják el az Egyesült Államokban, és magát az egész rendszert is fölszámolják, amely egyik, ha nem a legfontosabb eszköze volt az uralni kívánt országok befolyásolásának. Hatalmas pénzekkel és professzionálisan kiképzett ügynökökkel igyekeztek megingatni minden olyan rendszert, amelyiknek a vezetése nem feküdt le a deep state hatalmi érdekeinek. Hatalmas pénzek apadnak most el, balliberális oldalon hatalmas a sírás is. És a keserűség.

És a panasz. Azt írja például Hargitai Miklós a Népszavában: „Mióta Putyin elindította az inváziót, Orbán mindig kikérte magának, hogy ő az oroszokért szorítana. Háromévnyi színjáték ment most a kukába: éppen csak nem tapsikolt meg ugrált örömében, hogy az orosz elnök – Trump árulása nyomán – a jelek szerint megtarthatja a rablott holmit. Hogy jobb lesz-e ettől idehaza vagy Kárpátalján magyarnak lenni, arról szintén nem beszélt; minek is, amikor van még kétmillió (?) ember, aki hisz benne, hogy ami jó az Orbán-családnak, az jó a magyar nemzetnek is?”

Két mondatban ennyi hazugság önmagában is teljesítmény. Az inváziót valójában nyolc évvel az orosz csapatok támadása előtt az ukrán állami vezetés indította el a Donbaszban élő oroszok ellen. „Putyin inváziója” alaposan megkésett válasz volt a provokációra. Attól, hogy a kollaboráns média nem beszél erről, ez tény marad. „Trump árulása” érdekes megfogalmazása annak, hogy az újraválasztott amerikai elnök békét akar teremteni Ukrajnában. Mi ebben az árulás? Ami pedig a „rablott holmit” illeti, vagyis azon területek megtartását, amelyeken mindig is oroszok éltek és amelyek eredetileg Oroszországhoz tartoztak, nos, ezt nem Donald Trump árulása, hanem Oroszország ereje teszi lehetővé.

És végül a sunyin megszerkesztett kérdés, hogy mindezek után jobb lesz-e magyarnak lenni az ukrajnai határon túl és innen, arra is tudhatja a szerző a választ: annál rosszabb, mint ami most van Ukrajnában, nem tudván lenni, csak jobb lehet. És jobb is lesz, mert ha csak annyi történik, hogy már nem küldheti vágóhídra a gátlástalan péniszzongorista a fiatal férfiakat, mert megszületik a béke, és nem üldözik azokat, akik őslakosként az anyanyelvükön beszélnek, valamint betiltják a neonáci félkatonai és egészen katonai szervezeteket, esetleg tényleg kiírják a remélhetően tisztességesen levezényelt választásokat, és talán a széthullott állam is önmagára talál, akkor a gazdaság nyomorúságos helyzetétől függetlenül sokkal-sokkal jobb lesz magyarnak (orosznak, románnak, ruszinnak, ukránnak stb.) lenni. Ahogy Tamási Áron írta: „Hiszen az igazságot is meg lehet szokni.”