Jobbikból Ballik
Ideje megválni a kettős keresztes, piros-fehér-zöld pártlogótól és az alapítónyilatkozattól: a maga bárdolatlanságaival, vadhajtásaival együtt valaha mégiscsak a nemzeti táborhoz tartozó egykori Jobbik mára a Gyurcsány Ferenc vezényelte hazafiatlan népfront frakciójává züllött.
Hol van már az antikommunista és antiliberális lendület, a 2006-os tűz, ami négy évvel később parlamentbe röpítette a Jobbikot! Pedig a 2003-ban született alapítónyilatkozat értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális, nemzeti-keresztény pártként definiálta a szervezetet, és leszögezte, hogy elfogadhatatlan a nemzeti függetlenség végzetes megcsonkításával járó EU-tagság, hitet tett a nemzeti összetartozás mellett, és a kommunista utódpártnak, valamint a vele összeforrt szélsőséges liberálisoknak a politikai hatalomból való eltávolítását jelölte meg fő feladatául.
Ehhez képest a damaszkuszi útnak a normális – tudniillik a bűnből a megigazulásba tartó – forgalmával ellentétes irányú mozgást tesz a párt. Simicska Lajos halálos ölelésében a Vona Gábor által Ballikká züllesztett egykori nemzeti párt piros-fehér-zöld máza alól egyre gyakrabban villan ki a magyarellenesség.
A Ballik akkori szolnoki elnöke, Szotyori-Lázár Zoltán 2017 áprilisában például a Facebookon támadt neki a szervezet árulásán felháborodó erdélyi honfitársainknak: „az erdélyi magyarság nagyobb része – az észak-amerikai indiánokhoz hasonlóan – megvehető egy marék üveggyönggyel. Ez a marék üveggyöngy a kettős állampolgárság volt. […] Kezdem azt hinni – bármennyire is keserű kimondani –, hogy nem érdemelték meg a kettős állampolgárságot. Köreikben ugyanis még a magyarországinál is nagyobb mértékű az elhülyülésre hajlamosság.”
Ez az ember, Vona keresztfia 2018 decemberében kilépett ugyan a Jobbikból, de a magyarok iránti undora megmaradt. 2019 februárjában, néhány nappal a családvédelmi akcióterv bejelentése után, ugyancsak a Facebookon ezt kommentelte: „Nem tudom, ki hogy van vele, de én jobban örülnék 9 millió minőségi magyarnak, mint 12 millió mennyiséginek.”
E szellemiség jegyében futottak neki a 2018-as parlamenti választásnak, amelyen a keresztény és nemzeti alapelveket komolyan vevő, hazafias felelősséggel cselekvő korábbi nemzeti radikális szavazók áruló vezetőik helyett a kormánypártokat támogatták 2018 áprilisában.
Ezért a Ballik nagyon megharagudott a magyar népre. Politikusaik dacosan masíroztak a szemkilövető, 2004-ben minden idők legerőteljesebb magyargyűlölő kampányát vezénylő globalistákkal, aztán pedig az Országház lépcsőjén a közös esküdözés ideje is eljött. Maga Vona pedig a HVG.hu-n 2018. augusztus 12-én így fogalmazott: „be kell vallanom, hogy én idealizáltam a magyar társadalmat. A valóság kijózanító volt.” Néhány nappal videoblogján ezt tovább is fejtegette: „…a nyugat-európai országokban a demokráciának sokkal mélyebb és időben hosszabbra nyúló gyökerei vannak […] Nincs valódi társadalmi igény a demokráciára. […] Az igazi feladat az, hogy a magyar társadalmat érzékenyítsük, érzékennyé tegyük a demokráciára.”
A Ballik azóta rendkívüli magyarellenes ámokfutásba kezdett. A párthoz kötődő Zsúrpubi.hu (ahol jó ideje heti rovata van a posztkommunista Kéri Lászlónak) így támadta a Magyarországnak előnyös EU-költségvetésért küzdő miniszterelnököt: „az Európai Unió Moszkva által pénzelt spionja ismét vétóval fenyegeti Európát. Nincs ebben semmi különös, ha betesszük a képletbe, hogy Vlagyimir Putyin ezért tartja a magyar kormányfőt. Orbán konstans feladata Európa gyengítése Moszkvával szemben.” Ez nem marginális vélemény ma a Balliknál, hanem a korábban harsányan Moszkva-barát párt fősodrú hangja. Ennek bizonyítéka, hogy a portált évekig főszerkesztőként irányító Béres Ferenc Attilát – az előző sorok szerzőjét – nemrég a Ballik sajtófőnökévé nevezték ki.
Aki pedig kicsit is eltér a múlt hónapban pártelnökké választott Jakab Péter vonalától, az semmi jóra nem számíthat a pártban – akkor sem, ha korábban maga is egyike volt a balra húzó agitátoroknak. Így járt Bencsik János volt fővárosi elnök is, aki távozásakor még kitálalt a mai Ballik és a nemzeti ügy viszonyáról. Eszerint az új pártvezér a február 5-i frakcióülésen kijelentette, hogy nincs szükség nemzetpolitikai és emlékezetpolitikai témákra, mert ezek megosztóak, és akadályozzák a baloldali szavazóknak való megfelelést.
Valójában Jakab nem kerüli a nemzetpolitikát, hanem elárulja és támadja azt. Március 3-án a Simicska-árvák által üzemeltetett Válasz Online-nak nyilatkozva ezt mondta az elszakított országrészekben élő magyar állampolgárokról: „Amikor járom az országot, látom, milyen megosztó ez a kérdés. Van, aki szerint természetes, hogy minden állampolgárnak jár a szavazás joga, de legalább ennyien vannak, akik azt mondják: aki soha nem adózott ide, az ne szóljon bele abba, hogyan és kik osztják újra az adóból befolyó pénzeket.”
De nemcsak a balliberális elvárásoknak akar megfelelni a Ballik, hanem a magyar állam szuverenitását visszanyesni igyekvő globális erőknek is. Hiszen a korábban radikálisan EU-ellenes párt ma már további szeleteket adna át a nemzetállami hatáskörből Brüsszelnek – a bérunió gondolata ugyanis azt jelenti, hogy hazánk kiengedi kezéből az adó- és járulékpolitikát, aminek nyomán számos magyar közepes és kisvállalkozás azonnal tönkremenne. Ugyancsak a nemzeti szuverenitás csorbítását szolgálja az európai ügyészség globalista elképzelése – és az egyre inkább balliberálissá váló Európai Néppárt felé való törekvés is beszédes üzenet. A magát Jobbiknak álcázó, ám arcvesztése óta szétfoszlóban lévő Ballik ma már semmiben sem különbözik a többi nemzetellenes balliberális párttól.
