– Te is itt találtál munkát? – csodálkozott. Megölelték egymást. – Hogy van a család?

Hosszasan elbeszélgettek. Közben nyílt a lakosztály ajtaja, és idősödő európai férfi jött ki. Épp csak odapillantott a fecsegő asszonyokra, és továbbsietett.

– Hú, nem is tudtam, hogy vannak bent! – sóhajtott a szobalány. – Még szerencse, hogy nem törtem rá fürdés közben.

– Tudod, ki volt ez? Láttam a bejelentőlapon. Strauss-Kahn, az IMF nagyfőnöke.

– Hja, ide csupa ilyen agyas jár.

A következő esztendőben Dominique Strauss-Kahn (az előzetes felméréseket beigazolva) megnyerte Franciaországban az elnökválasztást, és beköltözött az Elysée-palotába. Az első európai uniós csúcson, amelyen részt vett, több ország kormány- és államfői ugyanabban a luxushotelben szálltak meg.

Egyik este az újdonsült francia elnök anyaszült meztelenül éppen kilépett a zuhanyzóból, amikor megpillantotta Angela Merkelt, aki eltévesztette az emeletet, és tévedésből ide nyitott be. A férfi hirtelen nem tudott uralkodni vad vágyain, és leteperte a kancellárasszonyt, miközben több nyelven is felszólította, hogy létesítsen vele a hagyományostól eltérő módokon szexuális kapcsolatot.

Merkel persze jajgatott, sipákolt, karmolt, és próbált szabadulni.

– Náci ringyó! – kiáltotta az elnök, ellökte Angelát, és első indulatában felhívta a hadsereg ügyeletes tábornokát. Bemondta a nukleáris fegyverek indítási kódját. – A célpont: Berlin!

Merkel holtra váltan igazgatta a szoknyáját.

– Megbolondult, Dominique? Kirobbantja a világháborút? Micsoda aberrált, önző, személyiségzavaros őrült maga? Jobb lett volna, ha ez kiderül, mielőtt megválasztják francia elnöknek…

Ungváry Zsolt