Aki Magyarországon él, annak sok keserűségben és sok abszurd helyzetben van része. Az isteni teremtés megannyi torzszülöttjét, különleges elfajzását van alkalma megismerni. Olyan figurák bukkannak elénk, amilyenekről csak túlzó krónikákban és csekély hitelű mesékben olvashattunk. Most az alvilág szinte minden sátáni teremtménye egyszerre nyert emberi alakot, s – mondják, a Kárpát-medencében a legkeskenyebb a földkéreg – itt törtek elő a mi bosszantásunkra. Csodálkozhatunk, rémüldözhetünk, sírhatunk napestig. Egy dolog nem jut osztályrészünkül: nem kell unatkoznunk.

Azon a héten, amikor ez a Demokrata megjelenik, két jeles esemény is zajlik e sátáni erők ellen. Ha minden igaz…, mert Magyarországon – a fenti állítással egybecsengően – az élet annyira kiszámíthatatlan, hogy egy nappal előre is botorság jósolni. Nemcsak a meteorológusoknak és Lengyel Lászlónak nem sikerül, hanem az átlagember is feleslegesen kalkulál ilyesmikkel: „holnap iskolába megyek”, „holnap kórházba megyek”, „holnap vonatra szállok”, mert hol lesz már másnapra iskola, kórház, vonat!

Egyfelől tehát tart Budapest utcáin a katolikus egyház városmissziós hete, illetve a böszme-évfordulós tüntetések és rendőrattakok. Hogy kellően naprakész legyek a megjelenéskor, e két esemény összekapcsolásához, kifejezetten a Böszmének ajánlva találtam az alábbi idézetet a Bibliából, Izajás próféta könyvének 14. fejezetében:

„Hogy eltűnt az elnyomó, és megszűnt az elnyomás! Összetörte az Úr a kevélyek botját s a zsarnokok vesszejét. […] Megnyugszik az egész föld, végre megpihen, s ujjongó öröméneket hallat. Még a ciprusok és Libanon cédrusai is így ujjonganak bukásodon: »Mióta ledőltél, nem jön fel senki sem, hogy kiirtson minket.« Miattad az alvilág is megmozdul odalenn, érkezésedet várva. […] A föld nemzeteinek királyai mind dicsőségben pihennek, ki-ki a saját sírjában. De téged messze kidobnak sírodból, mint valami szennyes hulladékot. […] Neked nem lesz részed, mint nekik, temetésben, mert elpusztítottad saját országodat, és saját néped gyilkosa voltál; a gonoszok ivadéka nem hagy nevet maga után.”