Estére ugyan sokaknak tele a hócipője, kinyílik a bicska a zsebében, de aztán lefekszenek aludni, s íme, reggel ismét lelkesen, kiüresített aggyal hallgatják a kormányfőt. Ez persze más politikusokra is igaz volt, de Gulliver elsősorban a miniszterelnökre figyelt, mert hozzá foghatóan pökhendi, gátlástalan, undorító fickót sosem látott, hiába utazta végig a világot Angliától Lilliputig.

Swift derék hőse megszánta ennek a szenvedése ellen mit sem tévő, sőt azt naponta szó nélkül megújító népnek a tagjait, és felvilágosító munkába kezdett. Rá nem hatott a varázs, így pontosan emlékezett, mit írtak az újságok, mit nyilatkozott előző nap a kicsinyke ellenzéki párt elnöke; sőt arra is emlékezett, hogy ez a párt nemrég még kormányon volt, és jókora felelősség terheli az ország bajaiért. Az emberekből azonban dühöt váltott ki, ha megpróbálták felnyitni a szemüket.

– Nem emlékszünk semmi ilyesmire! – mondták reggel. Estére viszont egyre többen voltak az elégedetlenek. Gulliver ilyenkor már helyeslően morajló tömegeknek beszélt. – El kell kergetni a kártékony, hazaáruló gazembereket! – kiabálták, és éjfél felé forradalmivá vált a hangulat. De aztán megint lefeküdtek, és másnap kezdődött elölről: – A miniszterelnök? Kedves, okos, talpraesett ember. Rá fogunk szavazni legközelebb is.

Néhányan azonban álmatlanságban szenvedtek. Ők is megerősítették Gulliver szavait. „Maradjatok ébren, és meglátjátok!”

S ahogy egyre többen virrasztották át az éjszakákat, egyre többeknek nyílt fel a szeme. Hiába hazudtak a miniszterek és a média. A varázs megtört.

Ungváry Zsolt